együtt

Az általánosan vett karácsony nálunk annyira unalmas volt, hogy az fájt. 24.-én 3kor értem haza a munkából, feldíszítettem a fát, aztán menni szerettem volna kántálni, de 4 órával később 7-kor anya ébresztett, ugyanis a fa alatti kanapén aludtam..

Kísértetiesen bekövetkezett az, amit az előző bejegyzésben írtam, hogy hiába a fa, meg bejgli, tesók nélkül nincs karácsony. Rá kellett döbbennem az ünnep első napján, hogy akkora itt a csend, hogy azt is halljuk ha a légy zümmög. Habár jókedvvel finom ebédnél jó témákat boncolgattunk, valahogy mégis oda lyukadtunk ki, hogy milyen furcsa az Karácsonykor, hogy csak ennyien vagyunk itthon.. (szüleim és jómagam.) Legalább egy kis zaj lehallatszott volna, vagy a repülő csészealjak csörömpölése.. :D Ilyen nem szokott lenni.. De legalább úgy éreztük volna, hogy van itthon valaki. 

Tudom, nagyon türelmetlen vagyok. Nem sok nálam türelmetlenebb embert ismerek.. :)

third day - the first noel

Ahogy lennie kellett, 26.-án és 27.-én csak megérkeztek a régen várt tesók és társaik. :))) Megvolt az ajándékozás is, minden klassz dolgot kaptam, amit szerettem volna, csak még annál is sokkal jobbakat. :)) De végre együtt volt a család, nagy ölelések, mindenkinek látni a mosolyát és gondos szeretetét.. minden várakozást megért. 

Még mindig úgy vélem, hogy nagyon szerencsés vagyok ilyen családdal. :)

A kép most készült háttal szüleim, mellettük Betti, mellette Sári sógornőm, szemben bátyám, nekem csak a kezem látszik, sógorom, Peti fényképezett :)

28.-án elmentem előző munkahelyemre, előző főnökömhöz és meglátogattam az általam felügyelt személyeket, a gyerekeket. :))) Istenem annyira édesek voltak a szülők is, meg a gyerkőcök.. azt hittem megzabálom őket :) És annyi ajándékot kaptam :)) Kaptam cd-t, dvd-t, Csengi által rajzolt családi képet, amin én is rajta vagyok..! Nagyon meglepődtem! És hiányoztam neki, meg mondta a törpilla, hogy szeret engem.. <3 

Régi kép törpillámmal és törpicúrral :))

Viszont részemről valahogy hiányzott az az érzés, ami régen volt.. Régen olyan érzés volt, mintha az én kis családom lettek volna, mostanra mintha ez már elhalványulna.. De nem szeretném ezt ennyiben hagyni, mert még mindig sokat gondolok rájuk, szóval szülinapjukon meglepem őket valamivel :)) 

Eszembe jutott az a sor ismét, hogy:  
 "Neked csak az marad, amit másoknak adsz.." (Ákos) 

Folyton szembesülök azzal, hogy az ember életében minden tettnek következménye van. Jóknak és rosszaknak egyaránt. Hogy amit mi adunk, azt előbb-utóbb visszakapjuk. Egyébként nagyon remélem, hogy nem hiába segítek az embereknek ügyes-bajos dolgaikban.. És lehet ez egy figyelmeztetés is, hogy vajon mindent megtettünk-e, ami tőlünk telik.. Sajnos én nem tettem meg minden esetben. Pótolni már nem lehet, ilyenkor jó, hogy van a lelkiismeret, ami szól, hogy helló, ne érezd magad olyan jól..

Mindig meglep az a tény is, hogy hatással vagyok az emberekre. Ezt még el is fogadom úgy ahogy van, hisz ez a fizika egyik törvénye, a hatás-ellenhatás. Viszont azt már kevésbé értem, hogy ekkora hatással vagyok az emberekre. És most ez egy kislány és pici öcsikéje volt, akikkel az eddigi egyik legjobb nyaramat töltöttem.

Általánosságban is igaz ez valahogy.. Mindig úgy éreztem, hogy egy teljesen átlagos, szürke figura vagyok, aki mindenhez ért egy kicsit, de hogy igazán miben van otthon, azt még maga sem tudja. Pöppet különc vagyok, de ennyi.  De ez önmagában nem is mindig észrevehető.. Csak azt akarom ebből kihozni, hogy általában szürke egérkének éreztem magam, aki nem mindig tudja, hogy merre áll arccal, de azt tudja, hogy jó helyen fog kilyukadni.. Talán az, hogy megpróbálok őszintén élni.

quimby - autó egy szerpentinen mely ki tudja merre tart..

Régi kedvenc, ami mindig új, és mindig mond, vagy mesél valamit.

advent másképp

Vannak tényezők, amik nem változnak az ember életében, amivel nem tud mit kezdeni. Nem tudja kevesebbé, gyorsabbá tenni azt. Olyan dolgok amiket el kell fogadni úgy, ahogy vannak. Ki lehet színezni azt szenvedéssel, unalommal, gúnnyal, iróniával, sőt pozitív eseményekkel, lelkülettel, vagy bármivel.

MCL - Színezd újra

Az egyik tényező az idő. Leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy hozzáállás kérdése, de ebben az esetben semmi értelme egyszerűsíteni, hisz épp az a szép életben, hogy sok szálon fut, bonyolult és nem értjük az egészet. Néha olyan érzésünk van egy izgalmas hétvége után, mintha egy hét telt volna el.. Máskor meglepődünk azon, hogy már csütörtök van? És már csak egyet kell aludni, hogy péntek legyen.. :)

Persze van olyan, hogy rossz lapokat oszt le az élet. Azt nem lehet könnyen venni, vagy átnézni fölötte. Ám ez a bejegyzés most nem a tragédiákról szól, hanem egy átlagos, jó helyen és időben felnőtt fiatal életéről.

Az időt önmagában nem lehet sem a jó, sem a rossz dolgok közé sorolni. Gondoljunk csak arra, hogy most alig várjuk, hogy itt legyen a karácsony, hogy az egész család egy asztalnál üljön, röhögjön, hogy végre megöleljük az összes testvérünket.
Azután gondoljunk arra, hogy milyen szívesen visszaforgatnánk az időt, hogy olyan emberekkel találkozhassunk, akikkel már nem tudunk, mert elmentek, csak az emléküket hagyták itt, amit őrzünk. De tényleg ennyit a tragédiákról.
Vagy gondoljunk arra, amikor reggelente visszanyomjuk az órát. - Ugyanis egy átlag magyar ember alvási szükséglete "csak még 5 perc" :) - Megpróbáljuk késleltetni az időt, hátha addig kicsit pihenünk még, vagy 5 perc múlva sikerül talán ébredezni. És iszonyat jól esik :) Meg amikor a másnapi vizsgáig áttanulnánk az éjszakát, és szorongva vesszük észre, hogy már éjfél van, és fél óra múlva a könyvekre borulva, nyál csorgatva alszunk..

Köztudott, hogy ugyanannyi időbe telik rossz munkát csinálni, mint jót.. Ugyanazt az időt el lehet tölteni hasznosan, pozitívan, vagy elmélkedve, hogy milyen is az élet igazából. Hogy hogy jobb játszani az életben, kicsi téttel, mert mivan, ha nem jön be, vagy érdemes-e nagyban játszani.. Ez bizony olyan dolog, hogy ha egy életen át gondolkodik rajta bárki, akkor sem fogja megérteni, mert az életet elsősorban nem megérteni kell, vagy elemezni, hanem élni. Utána már le lehet vonni a következtetéseket, fel lehet mérni a károkat esetenként. Ezektől úgysem tudjuk megóvni magunkat. És ugyanannyi időbe telik tétlenül várni valamire, mint közben élni.

Sokan azt gondolják, hogy Csipkerózsikaként átvészelni sokkal könnyebb azt az időszakot, amíg eljön a nagy Hercig, vagy felvesznek valahova, vagy összejön valami. Ez viszont nem óv meg senkit semmitől, csak attól, hogy történjen vele valami. Elszigetel a valóélettől, és a realitásoktól. Azonban szeretném leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy elébe kell menni a dolgoknak. A legkevésbé sem. Annyi más dolog történhet az életben, ami tartalmassá teszi. Annyi emlékezetes eseményt tudnék mondani.. :) Szuper olyan emberekkel találkozni, akik ugyanígy gondolják, hogy és nem félnek attól, hogy történik velük valami, vagy zajlik az élet velük együtt.


U2 - Beautiful Day


Most nem jut más az eszembe más, csak ez.. Valahogy egy pocsék nap után, és egy szuper nap után is ugyanolyan jó meghallgatni, mert benne van a remény, hogy bármelyik nap lehet gyönyörű.. :)

Ha valaki "dzsingül bellszre" számított, vagy ilyesmire attól elnézést.. Vagy nem ismer, vagy nem olvasta még egyetlen bejegyzésemet sem, de ezzel semmi gond nincsen. :) A következőben lehet, hogy erről lesz éppen szó, ha elkap az ihlet.

Most minden tele van karácsonyi dalokkal, meg videókkal, amiken kétes hírű énekesnők éneklik, hogy milyen jó, hogy megszületett Jézus, és mi is nagyon hálásak vagyunk, hogy az adott művésznőnek még a drog sem vette el a hangját, talán csak a tartását, de arra egyébként sincs szüksége. Bocs a kritikáért, de ez a kiemelt ünnep egészen szentestéig mindenhol csak az üzletről szól.

Ám valahogy másképp jön ez nálam, mint másoknál. Ilyenkor élvezem a sürgésforgást, és várom, hogy hazajöjjön a családom, amíg nincs itthon mindenki addig hiába fenyő, meg mézeskalácsillat nincs igazi Karácsony. :) Najó, legyen.. Következzen egy gregorián dallam gitár virtuóz feldolgozásban. :)

O come o come Emmanuel by August Burns Red

Én szóltam hogy nagyon jó.. Szóval jöjj el Immánuel!

Itt van a dal magyarul, nagyon szép, tudom sokan kívülről fújják, de aki nem, azért felteszem :)
Ó jöjj ó jöjj Immánuel

sündisznó effektus

Én ezt nem értem.. Momentán nagyon nehéz velem együtt élni. Nem értem, hogy miért, de nem lehet velem beszélgetni. Miért mindig a legrövidebb válasz jut eszembe, amire nem lehet reflektálni? Én megértem, ha mást ez bosszant, untat, vagy kiakaszt, de pillanatnyilag ilyenem van. Nem arról van szó, hogy nem szeretem őket nagyon, csak nehéz mondani bármit is, hogy mi történt velem.

Nem igazán szeretem, ha a munkahelyemről kérdeznek, mert örülök, hogy van, de ennél sokkal több jót nem tudok róla mondani. Néhányan (sőt inkább a többség) tényleg gyökérként viselkedik. Ha mindent elmondanék, akkor az lenne a baj, ha nem mondok inkább semmit, akkor az a baj. Vannak nagyon aranyos emberek, tényleg. Sokat segítettek, meg minden, szóval hála nekik. :)


Azt hiszem, a legjobb megoldás az lenne, ha eljárnék otthonról. Feltétlen messzebbre, mint kis lakhelyem.. Csakhogy, a szabadnapjaim soha nem esnek egybe olyan napokkal amikor értelmes társaságban értelmesen lehet valahol időt tölteni.
A vasárnap meg minden tekintetben elég kevés nekem, de jól tudom, másnak is az. Elég rövidke nap, száraz valósággal, hogy emberek vagyunk, és csak azt tudjuk továbbadni, amit kaptunk. Nem képességekre gondolok, hanem valami sokkal nagyobb dologra. Mert a képességek fejleszthetők, csiszolhatók. Ki lehet alakítani egy jó fellépést, ha sokat gyakorolja az ember. De ha csak ez van, akkor üresen tengetjük a napjainkat, és ezt a körülöttünk levők szenvedhetik meg. No de ez egy másik fejezet az Élet szenvedései c. könyvben :D

Azon gondolkodtam mostanában, amin Misshalfworld, hogy hogy jobb; egyedül, avagy kínlódva? Számomra az egyedüllét már magában hordoz némi borzalmat, így feltehetnénk az egyszerűbb kérdést, hogy hogy jobb: Egyedül, vagy társaságban szenvedni? :D Kinek hogy esik jól.. Én inkább a társaságot választanám, ha tudnám persze, de aktuális helyzetem ezt nem teszi lehetővé..


És miért kell nekem folyton bonyolítanom az életem? Bár már épp ideje lenne.. de mégsem. Biztosan L vagyok, csak nem mindegy, hogy kinek. Ez a csavar csak akkor lenne jó, ha örökké tartana, amúgy nem érdemes. De ha örökké tartana, akkor lehet feltűnt volna már, lehet más lenne, és nem ennyire mindennapi. Talán csak elveszett belőle az, ami hiányzik.. Áhh mindegy. Inkább hagyom a dolgot.

Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mi lenne velem, ha a régi-régi arc másra mosolyogna.. Nagyon mellbe vágott.. Hogy mi lenne a reakcióm, sok boldogságot, meg minden? És ha a csavaros ügye összejönne, az miért nem vágna mellbe? Hát ez az, ha nincs hatással rám, akkor mindenmindegy. (De tényleg nincs rám hatással?) - Nem kéne, hogy ezen járjon az agyam, de az ilyen gondolatokat nagyon nehéz elhessegetni.

De nem marad a sündisznó effektus, lerázom a dolgot, és kirúgom magam alól a földet.. :)


Kirúgjuk magunk alól a földet  szám igen jó!


Hogy ne legyek már ennyire elvont :D

:D

Most mindent írnék, és semmit sem. Biztos mindenki ismeri ezt az érzést, hogy nagyon vigyorog, erre megkérdezik, hogy mi van vele. A válasz az, hogy semmi, mert nem tudja, hogy mi van vele, csak boldog. Csak örül és szeret mindenkit. Olyan, mintha szerelmes lenne, de nem. Legalábbis nem tudja kibe. Így viselkednek a hülyék. :D De mindenki tudja, hogy hülyének lenni a legjobb.

Nem hinném, hogy azért, mert van munkám, ami több, mint vicces. :D Inkább azért, mert hasznosnak érzem magam, vagy nem tudom. Ilyenkor úgy megölelnék valakit. Én mindig megölelnék valakit. :D

Kezdjük ott, hogy reggel 4:15-kor keltem (tényleg hülye vagyok) :D Bár nem volt annyira nehéz felkelni, szerintem hozzá lehet szokni. Nagyon sok idő után.. Szóval szeretek ott lenni, sok édes ember van, és van a sok ráérős. Van nagyon szőke nő, akit a barátja vitt oda. A hölgy panaszkodott, hogy milyen szar munka ez. :D Keresnie kellett volna másik pasit, akkor most nem lenne ilyen problémája.. :D 

Bent "gyönyörűségeshercegnőnek" szólítanak, meg hajnikának.. :D:D  Annyira aranyosak. Szóval általában vidámság van, meg jókedv, de lesz ez majd így sem, gondolom. :D Jah, és a szike a barátod! Ezért is van összevagdosva a kezem :D  Annyi baromságot tudnék még ide írni, de most nincs kedvem :D 

"Ha parázok, bemegyek a teszkóba,

Megnézem, mennyi mindenem volna,

Hogyha lenne pénzem, már csak az kéne.

De rosszabbul élünk, mint négy éve." 

Kaukázus - Teszkó

Bocs hogy vulgáris, de annyira ott van.. :D Szóval a hülyeség jó :D

amit másoknak adsz

Egy ideje azon kapom magam, hogy olyan koncertekre, rendezvényekre járok, amik önmagukban nem érdekelnek. Persze nem érzem rosszul magam, csak nem nyújtja számomra azt amit kéne, vagy amit másnak nyújt.
Jogos a kérdés ebben az esetben is, hogy mi célból megyek olyan alkalmakra, helyekre, ahol esetleg néha unom magam. Nagyon egyszerű a válasz, az motivál, ami a legtöbb embert, a jó társaság. Itt olyanok egyének is sokan vannak, akiknek ugyanúgy az adott muzsikától, témától, érzelmi világtól eltérő ízlésük van. De nem ez a lényeg, meg nem is az, hogy ki milyen zenét hallgat. Olyan embereket talál itt az ember, akivel hasonló az élete, az érzésvilága, a problémája, esetleg a lelke, függetlenül attól, hogy a koncert miatt, vagy más okból érkezett oda.

A legjobb az egészben, hogy új embereket lehet megismerni. Épp azon beszélgettem (többed magammal) pár frissen megismert lánnyal, hogy milyen jó szokott az lenni, amikor elmegyünk egy rendezvényre, és ott kapcsolatokat építünk és ápolunk. Meg hogy miért van az, hogy az ismerkedésre nincs lehetőség. Hogy mennyire jellemző az ránk, hogy lusták vagyunk néha új kapcsolatokat építeni, és csak régieket ápolunk ilyen eseményeken, vagy azt sem, csak hűvösen átnézünk valakin, akiről reméljük, hogy nem ismert fel. Aki egyedül megy el egy ilyen konfira, gyakran senkivel sem tud beszélni, mert mindenki el van a saját jól megszokott, menőnek tartott társaságával. Így gyakran ugyanolyan érdeklődésű emberek egy ezer, vagy nagyobb létszámú eseményen egyedül maradnak. Hát ezért nem kell elmenni sehova, mert ezt otthon is átélheti bárki nagy valószínűséggel.
Én csak a jelenséget írom le, nem panaszkodom, mert szerencsésnek érzem magam, hiszen akárhova megyek ismerőseimmel, barátaimmal együtt, vagy társaság nélkül, folyton régen látott barátaimba botlom. :)

Nincs is jobb ennél, komolyan mondom. Legutóbb is olyan sok ismerőssel találkoztam, akire teljesen igaz volt, hogy hasonló az életünk a lelkünk.
Aki jobban ismer engem, az tudhatja, hogy nagyon szeretem ha meg lehet valakit ölelni, mert az maradandót hagy az ember életében, ugyanis véleményem szerint megmozgat valamit az emberben. A szeretet legcsöndesebb, de beszédesebb kifejezési eszköze ez.
Az ölelés úgy gondolom alapból nem egyszerű dolog. Nem olyan mint egy kézfogás, hogy ha valaki nyújtja a kezét 90%, hogy a másik illető megrázza azt. Az öleléshez bátorság kell, hiszen nem lehetünk 100%-ig biztosak abban, hogy a megölelt örül neki, esetleg nem lepődik meg annyira, hogy nem viszonozza. A szeretet meg kell tanulni adni és elfogadni is, mert ez nem minden esetben jön magától. De benne van az ölelőben az is kis részben, hogy alázattal fordul a másik ember felé, hiszen elismeri ezzel, hogy szüksége van rá, még akkor is, ha ez csak egy ölelés. Szeretem az olyan embereket, akik értékelik a szeretet ilyen formában való megnyilvánulását, esetleg még kezdeményezik is ezt. 

"Neked csak az marad, amit másoknak adsz"

sorral zárnám mondandómat a következő


Ákos - A fénybe nézz


dalból.

csak tovább

Pocsék hetem volt. Az az igazi "lécci, most üss agyon" mert akkor megúszok egy csomó rohadt napot.

Jah tudom, ha korábban ügyesebb lettem volna, akkor megúsztam volna ebből párat. De ezután ügyesebb leszek, legalábbis megpróbálok. Így talán pár problémát meg tudok spórolni magamnak. 

Szóval gyűlölök ügyet intézni, sorba állni, orvosi rendelőbe járni, várni, meg mindent ami hasonlít erre. Ilyenkor mindig 2 esélyes a dolog: sikerül vagy nem - jó hír, vagy rossz hír. A héten volt sok sikertelen dolog, és rossz hír is, de még milyen rossz.. Nem is tudom mit írjak róla.. 

Hétfőtől csütörtökig addig jutottam, hogy még több intézni valóm lett, még több rossz hírrel. Csütörtökön már kitört belőlem az egész, imádkoztam, és satöbbi. Erre pénteken mindent elintéztem, befizettem, elvégeztem.. Mindezt egyetlenegy délelőtt alatt! :O 

Ezt hívják hétköznapi csodának szerintem. 

Nagy köszönet mindenkinek, aki gondolt rám most, vagy korábban. :)

Meg sem érdemlem ezt, hihetetlen! :(

Viszont legalább a hétvégém szuper volt. :) Minden úgy volt, ahogy kellett.. Nagyon zsírkirály volt! ;) és mekkora jó hír jött.. Olllééé :) 

Ilyen az élet, a rossz napokat váltják a jók.. Most pedig a nagyon rosszakat a nagyon jók.

Azt mondják; Az élet attól szép, hogy minden megtörténhet, és attól rossz, hogy meg is történik..

Újabb linkkel bővült a linktár mindenkinek ajánlom figyelmébe az Útjelző, avagy Ádámok és Évák címen. Nagyon fontos gondolatok vannak benne. Azt írnám, hogy mindenkinek kötelező, de nem kötelező, csak abban az esetben, ha párkapcsolatban vagy, esetleg szerepel a tervben, hogy boldog legyél valakivel.

miért

Azt hiszem tartozok azzal, hogy választ adjak bizonyos kérdésre, bár jobban szeretem időnként, ha ezeket nem teszik fel. Igen, az sokkal kényelmesebb, ha nem faggatnak. Senkit nem kell zavarba hozni, senkinek nem szükséges beszámolni a személyes dolgaimról.. Jajj annyira kényelmes vagyok, de nem szabad elbújni. Most is nehezen jönnek a sorok.. 

Honnan lehet biztosnak lenni egy döntésben, hogy ez a legjobb? Nem tudom. :D Én csak azt tudom elmondani, hogy én honnan ismerem fel az arany utat (ami nem a középső.) Nyilván senki sem gondolja erről, hogy egyszerű, vagy magától értetődő. Néha az, de általában nem könnyű jó döntést hozni.

Az első lépés, hogy a lehetőségeket felmérem, mi közül lehet választani, majd végiggondolom melyiknek milyen rövid és hosszútávú következményei lehetnek. Ilyenkor mindig az egyszerű felé húz a szívem, mert nem szeretem bonyolítani az életemet. Legtöbb esetben megkérdezek valakit, aki ismeri a helyzetet, van tapasztalata, mert volt már hasonlóban dilemmában.
Hogy kitől kérünk tanácsot, ahogy az előző bejegyzésben írtam, nem mindegy a eredmény és a biztonság szempontjából sem. Sok olyan személy van körülöttünk, akik sokszor segítenek nekünk, biztosak lehetünk abban, hogy a legjobbat akarják számunkra. Azonban gyakran feltesszük a kérdést: Minden esetben tudják, mi a jó nekünk? Honnan tudhatnák, hiszen mi sem tudjuk időnként, hogy mit akarunk igazából, vagy mi a legjobb.

Nem kínozok tovább senkit, van olyan személy, aki nálunk is jobban látja, hogy mi a jó számunkra. Nem kell a véletlenre bíznunk a döntéseink kimenetelét, hiszen aki megalkotott minket az azt is tudja, sőt tudatni is akarja velünk, hogy jó dolgokra teremtett minket. Ezek a jó dolgok az ő akaratának keresése és teljesítése.

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:33)

Az "ezek mind"-et az anyagiakra érti a Szentírás, a mindennapi szükségletekre, hogy ne aggodalmaskodjunk miattuk. (Máté 6:25-33)

Ez olyan mint, a Patch Adams c. filmben, amikor a diliházba került tudós megkérdezi, hogy hányat mutat.. Persze mindenki jól megnézi a kezét, megszámolja, és az eredmény minden irányból négy. A tudós azt mondja, nem ez a jó válasz. Akkor mi a jó válasz kérdik, de nem válaszol. Csak bosszankodik, hogy mennyi itt a bolond. Persze mindenki elkönyveli annak, hogy biztos nem véletlen van diliházban, ő is csak egy őrült. De mielőtt Patch távozik az elmegyógyintézetből (ahova öngyilkossági kísérlet miatt zárták) a tudós rávezeti a megfejtésre. Ugyanis, ha nem kézre koncentrál, hanem képes túllátni az ujjain, vagyis a "problémán", nyolc ujjat lát. 

Isten tudja milyen helyzetben vagyunk és azt kéri csak tőlünk, hogy lássunk túl a problémán. "Keressétek először az Istennek országát.." Ha Istenre bízzuk életünk kis vagy nagy kérdéseit, akkor első sorban békességet ad a helyzetben, még akkor is, ha nem látjuk még a jó megoldást. Viszont amikor eljutunk oda, hogy meghozzuk a döntést,  jó megoldást abban látom/láttam meg, hogy békességem van egy döntésben. 

Tehát a miértre az a válasz, hogy abban volt békességem..

Így a végén jöhet a kötelező zenebona :)

Benned bízom én

Belinkeltem drága Eszti honlapját, M E S K A címen, hogy legyen mire költenie mindenkinek. :) Nagyon tuti ;) 

sötétség

A kapcsolatokról hajózzunk valami misztikusabb téma irányába. Esténként mindig érdeklődve figyelem a telejósda (vagymiarettenetesszar) című műsort. Válogatni lehet kivel szeretnél beszélni a problémáidról, kitől szeretnél tájékozódni a jövődről. Karrier, egészség, párkapcsolat, itt meg lehet tudni a tutit. Vannak tisztán látók, tisztán hallók, rontásvizsgálók, rontás leszedők, rúnajósok, tarot jósok, mágusok, energiát küldenek, megmondják mi vár rád közeli vagy távolabbi jövődben, kiben bízhatsz, érdemes-e újba belevágni, vagy okosabb a járt úton maradni.
Nem kell ahhoz kétségbeesett embernek lenni, hogy ilyen eszközökhöz nyúljon az ember. Olyanok is betelefonáltak, akik csak kíváncsiak a jövőjükre. Az sem meglepő, hogy az emberek kíváncsiak a jövőjükre. Tényleg, ki az, akit nem érdekel a jövője, vagy nem kérdezne meg valakit, akiben megbízik egy nagy döntés előtt? Engem pl az érdekelne, hogy mikor kapok munkát, mi vár rám kapcsolati téren, stb. (nyilván nem telefonáltam be :D )

Ha valaki azt gondolja, hogy nagy butítás és kamu az egész, akkor el kell mondanom, hogy nem így van sajnos. Sok (hála az Istennek) volt munkatársam járt jóshoz, ez a jós elmondta az illető életét anélkül, hogy utánanézett volna. Persze sok esetben olyanok írják a horoszkópokat, akik nagy gyakorlattal tudnak általánosságokat írni, hogy valószínűleg a 12 (nem tudom mennyi van) csillagjegyből 10 illik a jelenlegi élethelyzetedre. Vagy felfordít pár kártyát, és azt mondja, hogy nagyobb volumenű döntés előtt állsz a jövőben. Most őszintén, ki nem áll döntések előtt?? Viszont sajnos a gonosz erői tényleg működnek. Megkötöznek, függővé tesznek az ilyen pénzéhes boszorkányok mesterkedéseinek. Mert sok ember kapta, vagy örökölte meg a jövendőmondás lelkét, benne van a Szentírásban. Ahogy az is, hogy a végidőkben élünk az emberekben meghidegül a szeretet, inkább a mesék felé fordítják a fülüket, csakhogy ne kelljen az igazsággal szembesülniük.

Természetesen bűn ilyesmivel kapcsolatba lépni.

De miért? Az ember természeténél fogva kíváncsi, bűn ezt kielégíteni? Igen, mert:
1. ezt a sötétség erővel teszi az az ember, aki látókhoz fordul.
2. "Ne csinálj magadnak faragott bálványokat" Biblia. Nyilván senkinek nincs otthon buddha, vagy egyéb szobra. Akkor miről szól ez valójában? Az egész a bizalom kérdése. Kiben van bizalmad, az lesz a bálványod. Ha valaki abban bízik, ami a horoszkópban van, vagy amit a tisztán halló (itt van a mosoly helye :D) mond, vagy az anyagiakban, az nem bízik Istenben ígéreteiben, hogy minden helyzetben (jó, vagy rossz) gondoskodik rólunk. Ha keressük, választ ad a kérdéseinkre. Lecsendesíti az aggodalmainkat, tanácsol, megsebez, de be is kötöz..

És valóban, még az olyan sebeket is bekötözi, amiket nem ő ejtett. Van ilyen mindenkinek. Szuper érzés, hogy ezek be vannak kötözve, és nem felejtettem el ugyan, de gyógyul. Csak az az idő jutott eszembe, amikor ezek még elevenek voltak, és tele voltak szeméttel, nem tudtak behegedni. Olyan, mint egy tüske, csak az érzi, akiben benne van, de más is látja a következményeit, ha érdekli a másik ember élete. Egyértelműen kihatással voltak az életemre és a kapcsolataimra. Nem tudtam megnyílni, és kevés embert engedtem közel magamhoz.  Nem voltam szemét, beképzelt, csak magamat romboltam, és a kapcsolataimat magam körül. Vajon ezek a rossz döntések milyen kihatással lesznek a jövőmre? Úgy érzem a jelenre is van kihatása, de nem vészes, hála Istennek. Vagyis nem is tudom mi minden lehet ennek a következménye. De ami mögöttem van azt elfelejtve, ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé. :)

Hogy ne maradjon ki a szokásos videó:

http://www.youtube.com/watch?v=SZWQ9IDGeCs&feature=related

Kedvenc (részben) magyar nyelvű zenekarom. :D Igen, a sötétség lehet bármilyen bűn, halál a következménye.

szabadság - szeretem

A webhely címe az, hogy 'egyszer véget ér' a lázas ifjúság.. Én úgy vélem, hogy igazából soha nem érhet véget, ez olyan, ami nem vész el, csak átalakul. Soha nem is szabad, hogy a láz elmúljon az életből, mert akkor jön a beletörődés. Ami már nem hoz semmi változást, sem izgalmat. E nélkül nehezen tudom elképzelni az életet. Mindig kell bele a pörgés, az ami hajt. 
Jelenleg az hajtja szerény személyemet, ami minden huszonévest, hogy okosodjak, meg azt tanuljam, amit szeretek csinálni, és megalapozzam az életemet. E mellett az is hajt, hogy gondoskodjak (még csak) magamról, hogy egy kis levegőhöz jussak. Szóval ideje már az új környezetnek, embereknek és felelősségnek. Ó igen. :)


http://www.youtube.com/watch?v=dwDu0IWjoN0


Tudom sok hibám van, de általában jófej vagyok. Persze ez nem elég, de tudok hallgatni, sőt az megy a legjobban. x) Persze előfordul, hogy sokat jár a szám, de figyelmes vagyok. Megértek.. Elhallgatok  néha fél napon át egy nyavalygást, de ez a 3. nap már lehet, hogy nem megy. Nem várom senkitől, hogy tökéletes legyen, csak figyelmes. Persze hajni mindig ugyanúgy van, csak van amikor vidám, máskor pedig kevésbé.


Igen, vannak azok a kapcsolatok, amiket az ember azért kap, mert oda született ahova, és vannak azok, amiket választott, épített. Van olyan hogy ezekben a kőkori és öröknek hitt kapcsolatokban már nem érzi otthon magát az ember. Lehet kevesebbet fektetett bele mint kéne, de az is lehet, hogy nem viszonozták azt. 2 hónapja foglalkoztat ez a gondolat. 1 hol rontottam el? 2 mit is csináljak? 3 nem lenne könnyebb újba fektetni, mint megint csalódni a régiben? Persze, ha az ember újba fektet, úgy tűnik ugyanilyen veszélyeket rejt magában. 
Azt hiszem baromira kitartó vagyok egy kapcsolatban, de valamikor ez is kevés, és jön a pofára esés, hogy legfeljebb sokadik lehetek bárki számára. Az egész nyomást gyakorol az életemre, amit már unok, és jó lenne ezektől megszabadulni. Nem olyan emberekkel kell foglalkoznom, akik nincsenek tekintettel rám. Bár most úgy tűnik egy esetben van némi remény a változásra, aztán ki tudja..

csak úgy

Van olyan, hogy a dolgok az elején rosszak, de utána maguktól megjavulnak? Azt hiszem inkább a romló tendencia a jellemző. Persze lehetne másképp, de ahhoz energiát kell belefektetni. Áldozatot meg nagyon nem szeretnünk hozni, ami később még inkább így lesz. "Ha valami van, de nem az igazi még, ne remélj."


Az egész közben egy régi arc lebegett előttem, nem bírom ki, azóta is ott van azaz arc. áááá És szórakozott vagyok és nem tudok másra gondolni. Kicsit elhessegetem a rózsaszín felhőket, és folytatnám.. x)

Úgy gondolom, hogy nem hiába várunk egy dologra, mert Isten látja a mire vágyom, hogy nem jó az embernek egyedül lennie. Csak olyan nehéz kivárni azt az időt amikor Isten jónak látja hogy megadja ezt. Persze előfordulhat, hogy nem is azt akire gondolunk, de emiatt nem aggódok, Istennek jó terve van az életünkre. Lehet hogy csak hülye vagyok és nem látok tovább bizonyos dolgoknál. :D

Egyébként tökjó az, hogy van egy klassz új cél az életemben, és ez a gyerekek. Nem gondoltam, hogy ezt a foglalkozást egyszer ennyire szeretni tudom, de már alig várom, hogy tanuljam és csináljam. Úgy tűnik Isten megint jobban tudta, hogy mi jó nekem, csak eddig tök vak voltam ehhez is. Szóval nehéz egy hülyét vezetni, még jó, hogy Isten előtt nincs lehetetlen. :D

Most olvastam el a Narnia első részét, annyira édes és annyira szépen mutatja be a kegyelmet. Amikor Aslant megalázzák és megölik egy kisfiú árulása miatt. A filmben is annyira jó, bár sok helyen nem hű a könyvhöz de, nagyon édes szereplőket válogattak össze. Ajánlom mindenkinek, hogy elsősorban olvassa el, és utána nézze meg a filmet. Persze Lucy a favorit, vele tud legjobban azonosulni az ember, kis szeretetzsák, aki mindenkit megölel, kicsit naiv, nagyon együttérző. :) Most olvasom a 2. részt, nagyon kíváncsi vagyok! Szóval Narniára fel! :)


Narnia krónikái - Switchfoot

remény

Kicsit szépítettem az oldalon, remélem mindenkinek tetszik.

Nem szeretek várni. Bármit meg tennék érte, csak a várakozást valahogy megspóroljam. Vagy biztos vagyok abban, hogy nem soká meg lesz az az áhított dolog, de miért nem most? Pedig nem szabad elébe menni a dolgoknak, mert Isten tudja, hogy mikor minek van itt az ideje. Van amihez fel kell nőni, de van amihez elég érettek vagyunk, csak át kell élni a várakozást, tanulni a türelmet, vagy hozzászokni, hogy mindenre várni kell. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek karácsonykor mindent felkutatunk, mindenkit kifaggatunk.. Annál értékesebbek az ajándékok, minél többet várunk rájuk. Meg nem az a fontos, hogy mit kapunk, - legyen az jó, vagy rossz - hanem, hogy ki adja. Az egyszerű ember mondta: "Uram kérlek adj több türelmet.. ..de azonnal!"
A legjobb, amit most olvastam:

 "A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Istennek a szeretete kiöntetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk." Róma 5:5

Nem véletlen van az, hogy nem kapunk azonnal kézbe dolgokat, vagy nem látjuk a következő lépést. Isten bizalomra tanít minket. 'nem szadizik' Ő az, aki gondoskodott a kiválasztott népről a sivatag közepén, Ő az aki vezette és megóvta őket. Teljesítette ígéretét, és bevitte őket Kánaánba. A Legjobbat akarja mindenkinek, mert nagyon szeret.


http://www.youtube.com/watch?v=Pt7OZyBj5Ik

 

first

   Életem első blogját írom, remélem nem az utolsót.. Sok dolgot írnék, még többet mondanék, de nekem ez nehezen megy. Viszont akárki olvassa is, szükségem van arra, hogy leírjam. Talán nyomatékot a gondolataimnak, talán segít, hogy piciny életemet messzebbről nézhessem. Az élet olyan, mint a mozaik szerintem. Kellő távolságból kell nézni, hogy összeálljon a kép. Bár úgy is szép, ha nem érti az ember. De ha meg van a lehetősége arra, hogy értse, akkor miért tenne másképp? Nevetséges azt gondolni, hogy majd ettől megértem. Nem hinném, de akkor is jó távlatból nézni. Főleg leírni.

   Most úgy van, hogy nem tudom.. De az irány legalább jó. Kicsit szégyellem magam, mert minden elvonja a figyelmem a fontos dolgokról. Nevelődnöm kell..

szombatesteee

http://www.youtube.com/watch?v=SY4_HO1pNyA&feature=related