együtt

Az általánosan vett karácsony nálunk annyira unalmas volt, hogy az fájt. 24.-én 3kor értem haza a munkából, feldíszítettem a fát, aztán menni szerettem volna kántálni, de 4 órával később 7-kor anya ébresztett, ugyanis a fa alatti kanapén aludtam..

Kísértetiesen bekövetkezett az, amit az előző bejegyzésben írtam, hogy hiába a fa, meg bejgli, tesók nélkül nincs karácsony. Rá kellett döbbennem az ünnep első napján, hogy akkora itt a csend, hogy azt is halljuk ha a légy zümmög. Habár jókedvvel finom ebédnél jó témákat boncolgattunk, valahogy mégis oda lyukadtunk ki, hogy milyen furcsa az Karácsonykor, hogy csak ennyien vagyunk itthon.. (szüleim és jómagam.) Legalább egy kis zaj lehallatszott volna, vagy a repülő csészealjak csörömpölése.. :D Ilyen nem szokott lenni.. De legalább úgy éreztük volna, hogy van itthon valaki. 

Tudom, nagyon türelmetlen vagyok. Nem sok nálam türelmetlenebb embert ismerek.. :)

third day - the first noel

Ahogy lennie kellett, 26.-án és 27.-én csak megérkeztek a régen várt tesók és társaik. :))) Megvolt az ajándékozás is, minden klassz dolgot kaptam, amit szerettem volna, csak még annál is sokkal jobbakat. :)) De végre együtt volt a család, nagy ölelések, mindenkinek látni a mosolyát és gondos szeretetét.. minden várakozást megért. 

Még mindig úgy vélem, hogy nagyon szerencsés vagyok ilyen családdal. :)

A kép most készült háttal szüleim, mellettük Betti, mellette Sári sógornőm, szemben bátyám, nekem csak a kezem látszik, sógorom, Peti fényképezett :)

28.-án elmentem előző munkahelyemre, előző főnökömhöz és meglátogattam az általam felügyelt személyeket, a gyerekeket. :))) Istenem annyira édesek voltak a szülők is, meg a gyerkőcök.. azt hittem megzabálom őket :) És annyi ajándékot kaptam :)) Kaptam cd-t, dvd-t, Csengi által rajzolt családi képet, amin én is rajta vagyok..! Nagyon meglepődtem! És hiányoztam neki, meg mondta a törpilla, hogy szeret engem.. <3 

Régi kép törpillámmal és törpicúrral :))

Viszont részemről valahogy hiányzott az az érzés, ami régen volt.. Régen olyan érzés volt, mintha az én kis családom lettek volna, mostanra mintha ez már elhalványulna.. De nem szeretném ezt ennyiben hagyni, mert még mindig sokat gondolok rájuk, szóval szülinapjukon meglepem őket valamivel :)) 

Eszembe jutott az a sor ismét, hogy:  
 "Neked csak az marad, amit másoknak adsz.." (Ákos) 

Folyton szembesülök azzal, hogy az ember életében minden tettnek következménye van. Jóknak és rosszaknak egyaránt. Hogy amit mi adunk, azt előbb-utóbb visszakapjuk. Egyébként nagyon remélem, hogy nem hiába segítek az embereknek ügyes-bajos dolgaikban.. És lehet ez egy figyelmeztetés is, hogy vajon mindent megtettünk-e, ami tőlünk telik.. Sajnos én nem tettem meg minden esetben. Pótolni már nem lehet, ilyenkor jó, hogy van a lelkiismeret, ami szól, hogy helló, ne érezd magad olyan jól..

Mindig meglep az a tény is, hogy hatással vagyok az emberekre. Ezt még el is fogadom úgy ahogy van, hisz ez a fizika egyik törvénye, a hatás-ellenhatás. Viszont azt már kevésbé értem, hogy ekkora hatással vagyok az emberekre. És most ez egy kislány és pici öcsikéje volt, akikkel az eddigi egyik legjobb nyaramat töltöttem.

Általánosságban is igaz ez valahogy.. Mindig úgy éreztem, hogy egy teljesen átlagos, szürke figura vagyok, aki mindenhez ért egy kicsit, de hogy igazán miben van otthon, azt még maga sem tudja. Pöppet különc vagyok, de ennyi.  De ez önmagában nem is mindig észrevehető.. Csak azt akarom ebből kihozni, hogy általában szürke egérkének éreztem magam, aki nem mindig tudja, hogy merre áll arccal, de azt tudja, hogy jó helyen fog kilyukadni.. Talán az, hogy megpróbálok őszintén élni.

quimby - autó egy szerpentinen mely ki tudja merre tart..

Régi kedvenc, ami mindig új, és mindig mond, vagy mesél valamit.

advent másképp

Vannak tényezők, amik nem változnak az ember életében, amivel nem tud mit kezdeni. Nem tudja kevesebbé, gyorsabbá tenni azt. Olyan dolgok amiket el kell fogadni úgy, ahogy vannak. Ki lehet színezni azt szenvedéssel, unalommal, gúnnyal, iróniával, sőt pozitív eseményekkel, lelkülettel, vagy bármivel.

MCL - Színezd újra

Az egyik tényező az idő. Leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy hozzáállás kérdése, de ebben az esetben semmi értelme egyszerűsíteni, hisz épp az a szép életben, hogy sok szálon fut, bonyolult és nem értjük az egészet. Néha olyan érzésünk van egy izgalmas hétvége után, mintha egy hét telt volna el.. Máskor meglepődünk azon, hogy már csütörtök van? És már csak egyet kell aludni, hogy péntek legyen.. :)

Persze van olyan, hogy rossz lapokat oszt le az élet. Azt nem lehet könnyen venni, vagy átnézni fölötte. Ám ez a bejegyzés most nem a tragédiákról szól, hanem egy átlagos, jó helyen és időben felnőtt fiatal életéről.

Az időt önmagában nem lehet sem a jó, sem a rossz dolgok közé sorolni. Gondoljunk csak arra, hogy most alig várjuk, hogy itt legyen a karácsony, hogy az egész család egy asztalnál üljön, röhögjön, hogy végre megöleljük az összes testvérünket.
Azután gondoljunk arra, hogy milyen szívesen visszaforgatnánk az időt, hogy olyan emberekkel találkozhassunk, akikkel már nem tudunk, mert elmentek, csak az emléküket hagyták itt, amit őrzünk. De tényleg ennyit a tragédiákról.
Vagy gondoljunk arra, amikor reggelente visszanyomjuk az órát. - Ugyanis egy átlag magyar ember alvási szükséglete "csak még 5 perc" :) - Megpróbáljuk késleltetni az időt, hátha addig kicsit pihenünk még, vagy 5 perc múlva sikerül talán ébredezni. És iszonyat jól esik :) Meg amikor a másnapi vizsgáig áttanulnánk az éjszakát, és szorongva vesszük észre, hogy már éjfél van, és fél óra múlva a könyvekre borulva, nyál csorgatva alszunk..

Köztudott, hogy ugyanannyi időbe telik rossz munkát csinálni, mint jót.. Ugyanazt az időt el lehet tölteni hasznosan, pozitívan, vagy elmélkedve, hogy milyen is az élet igazából. Hogy hogy jobb játszani az életben, kicsi téttel, mert mivan, ha nem jön be, vagy érdemes-e nagyban játszani.. Ez bizony olyan dolog, hogy ha egy életen át gondolkodik rajta bárki, akkor sem fogja megérteni, mert az életet elsősorban nem megérteni kell, vagy elemezni, hanem élni. Utána már le lehet vonni a következtetéseket, fel lehet mérni a károkat esetenként. Ezektől úgysem tudjuk megóvni magunkat. És ugyanannyi időbe telik tétlenül várni valamire, mint közben élni.

Sokan azt gondolják, hogy Csipkerózsikaként átvészelni sokkal könnyebb azt az időszakot, amíg eljön a nagy Hercig, vagy felvesznek valahova, vagy összejön valami. Ez viszont nem óv meg senkit semmitől, csak attól, hogy történjen vele valami. Elszigetel a valóélettől, és a realitásoktól. Azonban szeretném leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy elébe kell menni a dolgoknak. A legkevésbé sem. Annyi más dolog történhet az életben, ami tartalmassá teszi. Annyi emlékezetes eseményt tudnék mondani.. :) Szuper olyan emberekkel találkozni, akik ugyanígy gondolják, hogy és nem félnek attól, hogy történik velük valami, vagy zajlik az élet velük együtt.


U2 - Beautiful Day


Most nem jut más az eszembe más, csak ez.. Valahogy egy pocsék nap után, és egy szuper nap után is ugyanolyan jó meghallgatni, mert benne van a remény, hogy bármelyik nap lehet gyönyörű.. :)

Ha valaki "dzsingül bellszre" számított, vagy ilyesmire attól elnézést.. Vagy nem ismer, vagy nem olvasta még egyetlen bejegyzésemet sem, de ezzel semmi gond nincsen. :) A következőben lehet, hogy erről lesz éppen szó, ha elkap az ihlet.

Most minden tele van karácsonyi dalokkal, meg videókkal, amiken kétes hírű énekesnők éneklik, hogy milyen jó, hogy megszületett Jézus, és mi is nagyon hálásak vagyunk, hogy az adott művésznőnek még a drog sem vette el a hangját, talán csak a tartását, de arra egyébként sincs szüksége. Bocs a kritikáért, de ez a kiemelt ünnep egészen szentestéig mindenhol csak az üzletről szól.

Ám valahogy másképp jön ez nálam, mint másoknál. Ilyenkor élvezem a sürgésforgást, és várom, hogy hazajöjjön a családom, amíg nincs itthon mindenki addig hiába fenyő, meg mézeskalácsillat nincs igazi Karácsony. :) Najó, legyen.. Következzen egy gregorián dallam gitár virtuóz feldolgozásban. :)

O come o come Emmanuel by August Burns Red

Én szóltam hogy nagyon jó.. Szóval jöjj el Immánuel!

Itt van a dal magyarul, nagyon szép, tudom sokan kívülről fújják, de aki nem, azért felteszem :)
Ó jöjj ó jöjj Immánuel

sündisznó effektus

Én ezt nem értem.. Momentán nagyon nehéz velem együtt élni. Nem értem, hogy miért, de nem lehet velem beszélgetni. Miért mindig a legrövidebb válasz jut eszembe, amire nem lehet reflektálni? Én megértem, ha mást ez bosszant, untat, vagy kiakaszt, de pillanatnyilag ilyenem van. Nem arról van szó, hogy nem szeretem őket nagyon, csak nehéz mondani bármit is, hogy mi történt velem.

Nem igazán szeretem, ha a munkahelyemről kérdeznek, mert örülök, hogy van, de ennél sokkal több jót nem tudok róla mondani. Néhányan (sőt inkább a többség) tényleg gyökérként viselkedik. Ha mindent elmondanék, akkor az lenne a baj, ha nem mondok inkább semmit, akkor az a baj. Vannak nagyon aranyos emberek, tényleg. Sokat segítettek, meg minden, szóval hála nekik. :)


Azt hiszem, a legjobb megoldás az lenne, ha eljárnék otthonról. Feltétlen messzebbre, mint kis lakhelyem.. Csakhogy, a szabadnapjaim soha nem esnek egybe olyan napokkal amikor értelmes társaságban értelmesen lehet valahol időt tölteni.
A vasárnap meg minden tekintetben elég kevés nekem, de jól tudom, másnak is az. Elég rövidke nap, száraz valósággal, hogy emberek vagyunk, és csak azt tudjuk továbbadni, amit kaptunk. Nem képességekre gondolok, hanem valami sokkal nagyobb dologra. Mert a képességek fejleszthetők, csiszolhatók. Ki lehet alakítani egy jó fellépést, ha sokat gyakorolja az ember. De ha csak ez van, akkor üresen tengetjük a napjainkat, és ezt a körülöttünk levők szenvedhetik meg. No de ez egy másik fejezet az Élet szenvedései c. könyvben :D

Azon gondolkodtam mostanában, amin Misshalfworld, hogy hogy jobb; egyedül, avagy kínlódva? Számomra az egyedüllét már magában hordoz némi borzalmat, így feltehetnénk az egyszerűbb kérdést, hogy hogy jobb: Egyedül, vagy társaságban szenvedni? :D Kinek hogy esik jól.. Én inkább a társaságot választanám, ha tudnám persze, de aktuális helyzetem ezt nem teszi lehetővé..


És miért kell nekem folyton bonyolítanom az életem? Bár már épp ideje lenne.. de mégsem. Biztosan L vagyok, csak nem mindegy, hogy kinek. Ez a csavar csak akkor lenne jó, ha örökké tartana, amúgy nem érdemes. De ha örökké tartana, akkor lehet feltűnt volna már, lehet más lenne, és nem ennyire mindennapi. Talán csak elveszett belőle az, ami hiányzik.. Áhh mindegy. Inkább hagyom a dolgot.

Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mi lenne velem, ha a régi-régi arc másra mosolyogna.. Nagyon mellbe vágott.. Hogy mi lenne a reakcióm, sok boldogságot, meg minden? És ha a csavaros ügye összejönne, az miért nem vágna mellbe? Hát ez az, ha nincs hatással rám, akkor mindenmindegy. (De tényleg nincs rám hatással?) - Nem kéne, hogy ezen járjon az agyam, de az ilyen gondolatokat nagyon nehéz elhessegetni.

De nem marad a sündisznó effektus, lerázom a dolgot, és kirúgom magam alól a földet.. :)


Kirúgjuk magunk alól a földet  szám igen jó!


Hogy ne legyek már ennyire elvont :D