Azt hiszem, hogy legalább annyiszor figyelője vagyok az életnek, mint élvezője.. Néha az ember lánya nehezen érti, hogy mi történik vele, mire megérti meg már vége.. Hjajj .. :) Bár mondhatni velem mindig történik valami, vagy annak az ellenkezője. :D
2 hete történt, hogy valaki olyan benyomást gyakorolt rám, (jó értelemben) hogy utána több napig nem tudtam magamhoz térni.. Nagyon vicces volt, meg minden, de amikor nem vagy magadnál, az egy idő után kínos.
quimby - sehol se talállak
Miért van az, hogy valaki fél életen át nem kelt ilyen benyomást az bennem, másnak meg elég 4 óra, illetve egy spontán gyors ölelés.. Nem számítottam erre, és nagyon rég történt velem ilyen, ám amikor megtörtént, arra még mindig emlékszem.. :) Erre nem hinném, hogy élesen emlékezni fogok, bár ki tudja.. Szóval belém csapott a villám, de túléltem. Az nem igaz szerintem, hogy nem csap kétszer ugyanoda a villám, hiszen az olyan dolgokat gyakran éri, ami ki vannak téve neki, például a felhőkarcolók.. Ám ami a felhőkarcoló mellett van és kisebb, azt már védi a magas épület, de ennek ellenére még azt is érheti, így ha az illető ki áll az árnyékból, még akár el is találhatja valami jó, vagy éppenséggel rossz.
Sok mindenre igaz ez az életben. Amikor már nagyok vagyunk, és a saját döntéseink szerint élünk, sokkal nagyobb esély van arra, hogy a villám belénk csapjon, mintha a szülők árnyékában élnénk, és hagynánk, hogy vállalják a felelősséget azért, amit mi elkövettünk, vagy velünk történt. Minden esetben ki kell állni az árnyékból, mert az emberrel így sokkal több jó, vagy esetleg rossz történhet. Senki ne ringassa magát ábrándokban, ez az egyik legnehezebb dolog az életben az, hogy saját magáért felelősséget vállaljon, sőt később másokért is. Elég sok pofon jár ezzel. Ahogy a dal mondja, "az első pofon a legnagyobb, a többit lassan megszokod." Nagyon durván igaz ez.. Ilyenkor jövök rá, hogy milyen nehéz valóban a saját lábamra állni, viszont a saját bőrömön érzem, hogy a saját erőmből értem el, és ez nagyszerű érzés..
chickenfly - élet folyója
Már rég nem írtam ide, mert nem tudtam mit.. Nem mindig írhatom le, hogy mi zajlik bennem, mert valaki nagyon meglepődne, egyébként nem mindenkire tartozik ez. Több nehéz heten vagyok túl, minden napra jut valami.. Én úgy érzem, hogy csak erősödök ezek által, az az egy félelmem van csupán, hogy érzéketlenné válok kicsit, mert nem szabad mindent felvenni, de valamit fel kell.. Azt szeretném még megtanulni, hogy szeressem annyira azokat az embereket, akik kitolnak velem, hogy segítsek nekik.. És azt is szeretném még, hogy magamban helyre tudjon állni mások felé az elveszett bizalom, hogy tudjak sok esélyt adni, mert én is sokat kaptam.. Nehéz dolgok ezek, és gyakran lehetetlen, mint egy ok nélkül durcás emberrel felvenni a kapcsolatot..
