Elég nagy szobafestésben vagyok, legalábbis nekem ez elég nagy dolog.. :) Eddig csak pingáltam a falra, de most belevágtam a velejébe. Az első lépés, hogy mindent el kell húzni a faltól ez egy nagy szobában kevés bútorral nem is jelentene problémát, azonban, nekem feltűnően sok bútorom lett hirtelen, így hogy mozdítani kellett. :D Ezután jöhet a takarófólia a nagyobb balesetek elkerülése végett. (Kisebbek bőségesen történtek, szóval a takarítást nem lehet megúszni.. :) A következő a takaró szalag, hátha használ valamit, de ha béna hajnika nekilendül simán áttolja azokon is hengert.. :) A szobám régi színe egy erős, megtermett lazacra emlékeztet..
De én lazacszín helyett egyszerűen csak hányásrózsaszínnek hívtam.. :D Ezt erőnek erejével sikerült elfedni egy réteg tömény fehérrel, majd megint jött a szalag, ami abban segített, hogy körülbelül tudjam, hogy meddig kell festeni..
Akkora erőfeszítésembe telt élénk színből fehéret csinálni, hogy majdnem fel is adtam. Arra a megállapításra jutottam, hogy sokkal nehezebb elfedni a hibákat, mint előidézni, vagy elkövetni. Előfordul, hogy olyan dolgokat viszünk magunkkal - saját, vagy más hibájából, - amivel nagyon nehéz együtt élni. Az ilyen fájdalmas élményeket általában titkoljuk, mert az ember a sérelmeit vagy a gyengeségeit nem szereti feltárni mások előtt.
Persze van, aki ismeri ezeket, mert mindet átélte, elszenvedte. Nem várja senkitől sem azt, hogy bűntudattal élje le az életét, hanem segítséget nyújt abban, hogy letegyük ezeket a hibákat és hátat fordíthassunk a múltnak. Thank you beautiful savior.. :)
Visszatérve a kézzel fogható valósághoz a szobám színe a fehér után világoskék lett, ami helyenként kap még egy kis élénkebb kék beütést, jelenleg itt tart:
A festést még folytatom lazább napjaimon, amiből a héten nem sok lesz, de egyszer remélem kész leszek.. :) Akkor a blogot is folytatni fogom, mert sok szép dolog kerül majd a szobámba ám., azt is megörökítem. :)
