Most eszembe jutott, amikor még, hatalmas álmaim voltak, és hittem minden szépben. A jövőtől a legjobbat vártam, és mindennek örültem.
Emlékszem mikor még akkora volt a szívem, hogy mindent csak megköszönni tudtam, és a végtelen közel jött hozzám. Eszembe jutott, amikor nem értem be semmi mással, csak a tökéletessel. Mikor még nem foglalkoztam azzal, amit nem lehet komolyan venni, és sok szeretettel tereltem más irányba. Akkor még nem gondoltam, hogy be kell érnem valamivel. :)
hadd szóljon!
Hiszek abban, hogy most is lehetséges ez, hogy örökké él még a remény és a hit. Hogy ismét lehet ragyogni, és ragyogtatni másokat.
Tulajdonképpen nem akartam nagy célokat kitűzni a jövő évre, nem is értem, hogy miért. Talán lustaságból, vagy belejátszhatott egy kis félelem is abba, hogy nem gondolkodtam ezen. Ugyanis, ha nem tűzök ki célt, akkor nem kell nagy energiát fektetni a mindennapokba. Valamint, ha nem tűzök ki célt, akkor nem fogok magamban csalódni abban az esetben, ha nem jön össze.
Mindezek ellenére, két célom is lett a jövőre nézve, az egyik, hogy letegyem a jogsit, amit a szüleim karácsonyi ajándék képpen megtámogattak. Ezután már nem halaszthatom tovább, de már nagyon várom, mert ez nagyobb fokú szabadságot fog jelenteni. :)
A másik cél pedig amit úgyszintén már kicsit korábban szerettem volna elérni, hogy én legyek az üzlet készletgazdálkodója. Ezt a tegnap felajánlották nekem, illetve azt, hogy elküldenek e célból egy képzésre. Nem is tudok hozzáfűzni semmit, csak azt, hogy nem tudtam volna kiérdemelni anélkül, aki mindig a legnagyobb támogatást adta nekem. Istenbe, az éltbe és önmagamba vetett hitet is megadta, és olyan szintű kitartásra tanított, amivel ezt most elérhetem.
Ezek után nincs más hátra, mint felállni és haladni előre. :)
