Emlékszem mikor még akkora volt a szívem, hogy mindent csak megköszönni tudtam, és a végtelen közel jött hozzám. Eszembe jutott, amikor nem értem be semmi mással, csak a tökéletessel. Mikor még nem foglalkoztam azzal, amit nem lehet komolyan venni, és sok szeretettel tereltem más irányba. Akkor még nem gondoltam, hogy be kell érnem valamivel. :)
hadd szóljon!
Hiszek abban, hogy most is lehetséges ez, hogy örökké él még a remény és a hit. Hogy ismét lehet ragyogni, és ragyogtatni másokat.
Gyerünk hajrá! :)
