Valóban, lehet, hogy azért a kedvencem, mert ez a változások időszaka. Ilyenkor a semmiből tűnik elő minden. Ahogy figyelem a fákat télen semmilyen életjelet nem mutatnak, mintha meghalnának minden télen. Annyira kopaszak és üresek ilyenkor, hogy úgy néznek ki, mintha soha többé nem nőne ezután rajtuk semmi.. És tessék, 2 röpke hét alatt olyan színpompás és illatos lett minden gyümölcsfa, beborítják a virágok, és lassan a levelek is, nyáron pedig beérnek rajta a gyümölcsök, nyami.. :)
Pont ilyen a mező is, télen lefedi a hó meg a jég, és úgy tűnik, mintha az egész terméketlen és kopár lenne, mintha soha nem nőtt volna növény belőle.
Velem is pont így van, hogy szenvedek kicsit télen, mert olyan vesződséges kivárni amíg beindul az élet.. Arra gondolok ilyenkor, hogy azért van szükség a télre, mert különben unalmas lenne az élet.. Persze jó lenne a Karib-tengeren élni, ahol nem ismerik az olyan telet, mint nálunk, elviselném úgy érzem, :) viszont hiányozna az élet ilyen formájú lüktetése.
Szóval jó lenne sok nagy változást látni, de nem tudom miért elégedetlenkedem, hiszen annyi csodát látok egyfolytában, hogy milyen is az élet.. nem hagyja magát, mindig újraéled, mintha talpra állna látszólag a semmiből. Pedig nem a semmiből áll talpra, hanem abból, amit a korábbi évszakokban elraktározott. Abból amit nyáron és ősszel felszívott, télen pedig gondosan őrzött. Ez persze nem lehetne anélkül aki óvja, gondozza, locsolja, és metszi ha kell..
Szerintem az élet ilyen lüktetése jellemző a mi életünkre is, bár velünk nem évszakonként történik ez talán.. Lehet gyorsabban, vagy még lassabban. A jó hír az, hogy a tél után mindig jön a tavasz, csak ki kell várni, és remélni. :)
