vártam

Bizony még ma is tartott a kialvatlanság, a depihez hasonló tünetek, meg minden amit az előző bejegyzésben leírtam. Hazafelé egy érzés kegyetlenül elhatalmasodott rajtam, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Azt hiszem a magány, az unalom, az önvád, és kicsi reménytelenség egyvelegének keserű íze volt a számban.

Azonkívül, arra gondoltam, hogy mi értelme van annak, ha úgy csinálnék, 'mintha'.. Az élet túl rövid ahhoz, hogy tettessük, vagy eltakarjuk.

Válaszoltam mindenkinek, utána kiültem nézni a csillagokat, most vajh mit üzennek, de ettől csak úgy érzetem magam, mint egy cigarettacsikk, amit csonkig szívtak, és benne maradt minden büdös, és kátrány, és végül elpöcköltek igénytelenül a világba. Nem voltam különösen vidám.

Aztán olyat láttam, amit már rég: láttam egy hullócsillagot, de ez a jelenség annál sokkal több volt, ez volt maga a Remény! Mert úgy éreztem, hogy valaki látja, hogy hogy érzem magam, és üzent! Gyorsan kívántam valamit, ami más volt, mint eddig, mert most azt kívántam, hogy a Teremtő figyeljen rám! Semmi mást nem kívántam, csak az Urat! És úgy éreztem, hogy rá bármeddig, akár a végtelenségig is tudnék várni. Ez a várakozás nem olyan, mint más, hogy vagy bejön, vagy nem, hanem olyan, akiről tudom, hogy pont akkor jön, amikor kell!!

Mondanom sem kell, hogy elszállt minden rossz kedvem, mert eszembe jutottak az ígéretei, a zsoltárok, az énekek, és minden más is.

napok óta

ugyanaz van,

és megőrülök.. 

Ezen kívül folyton ugyanaz a dolog / személy jár a fejemben, hogy mi lehet még, vagy lehet-e valami, vagy 'mivanmár'.  Mit gondolhat, elég ijesztő voltam az utóbbi években? Meg hogy bátor-e, vagy sem.. Szívesen a végére járnék a kérdésnek. :) 

szívás

Nincs ma más, csak vérszívás..

Azt hiszem ezt a dalt nem kell elmagyarázni, csak azt szeretném leszögezni, hogy mint a legtöbb hasonló dolog ellen, így ez ellen is lázadok.

A dolgok általában nem azok aminek látszanak, persze ez is közhely, viszont a közhelyeknek gyakran igazuk van. Ám manapság időnk szűkében gyakran elhisszük, hogy valaki, vagy valami valóban az aminek látszik, pedig mi is tudjuk, hogy általában nem. :) Viszont az is gyakori, hogy pont az aminek látszik.
Szóval bíztatok mindenkit, hogy lásson tovább az orránál, mert abból nem származhat hátránya. :)

úton

Gondolkodtam az új háttérképen, hogy milyen címet adnék neki.. pl: vízen át vezet az út. Ha úgy vesszük, akkor a víz a tisztulás, tisztaság jelképe minden kultúrában.. Így gondoltam, hogy csak a vízen át vezet az út, hogy meg kell állni mindig, és odafigyelni a lelkünk, szívünk tisztaságra is. Vagy lehetne a címe akár a céltalanság is.

Szeretem ezt a képet, mert több gondolatot hoz fel bennem, mondjuk, hogy mikor van vége valaminek. Mikor tudjuk, hogy elértünk oda, ahova szerettünk volna? Mi a cél, és mit kell addig megtenni? Vagy lehet a kép a halál szép metaforája. Az út vége a naplementében, és mégis olyan szép a kép, mintha az mondaná, hogy a legjobb ezután jön.

kívánság

Ebben a pillanatban van 0:00 van, ilyenkor mindig kívánok valamit, meg olyankor is, amikor hullócsillagot látok, és általában ugyanazt kívánom, de ez az egy nagyon lassan akar bejönni, vagy lehet, hogy nem is fog.

Mostanában azon gondolkodtam, hogy régen jobban hittem a csodákban, és abban, hogy az életben még vár csomó jó élmény, de már egyre kevésbé. Talán kezdek felnőni? Szembesülni az élet valódi arcával, hogy olyan dolgokat kell csinálni nap mint nap, amit utál az ember. Mindezt azért, hogy előrébb haladjunk és elérjük a céljainkat. Más pedig a túlélésért teszi ugyanezt. Én nem szeretnék teljesen felnőni, még szeretnék hinni az életben, és szeretnék hinni másoknak..

Szeretnék felnőttes dolgokat, de azt szeretném, ha a hit megmaradna bennem néhány felnőttes dolog iránt, és nem csak a remény. Most érzem, hogy milyen nagy különbség van a kettő között. A hit szilárd és mindent megtesz az ügy érdekében, a remény csak kapaszkodik, nem engedi el a dolgokat.. 

ez nem nézőpont kérdése..

Az életben kevés állandó pont van.. A legtöbb dologról és emberről kiderül, hogy nem is az aminek látszik. Általában negatív értelemben, de pozitívan is szoktam csalódni azért, bár az ritkább.. :)
Valahogy megérzem azt, ha valaki mást mutat, mint ami valóban. Hogy örüljek-e neki, vagy sem, azt nem tudom, de mindenképp érdekes néha, hogy előre megmondom valakiről, hogy milyen ember.. Persze időnként ér csalódás, de ez is jó, legalább tapasztalatnak..
Nagyon durva mondás, de gyakran olyan igaznak érzem, hogy "Minél több embert ismerek, annál jobban szeretem a kutyámat.." Nekem nincs kutyám, de egyre jobban szeretem.. :D

E kapcsán, és egyébként is még mindig érvényesnek érzem azt az életelvemet, hogy nem szabad másokra nézni, se körbe, mert az ember falnak megy a környezetétől.
Időnként magunkba kell nézni, és számadást vetni, vajon jók voltunk-e idén, :) vagy megálljuk-e a helyünket..
Szóval magunkra kell nézni, hogy hogy állunk a többi emberhez, és miket mondunk, vagy teszünk. Nálam nem mindig a legszebb a kép, de változni kell, és jó. :)
Ez a dal előadó és klip határozottan elsőbbséget élvez a szívemben a többihez képest, nem véletlen, hisz egy ingyen koncerten nagy benyomást gyakoroltak rám. Életem eddigi legjobb koncertje volt, nem meglepő, tudom. :)

Ezeken kívül már csak egy lehetőség maradt, hogy a nagyobb csalódásokat kiszűrjük, és az az, ha fölfelé nézünk, mert nincs gyógyszer arra, hogy magunkat jobbá tegyük.. :)

"Tekintetem a hegyekre emelem, honnan jön segítségem?.."
121. Zsoltár