2011. június 2., csütörtök

ez nem nézőpont kérdése..

Az életben kevés állandó pont van.. A legtöbb dologról és emberről kiderül, hogy nem is az aminek látszik. Általában negatív értelemben, de pozitívan is szoktam csalódni azért, bár az ritkább.. :)
Valahogy megérzem azt, ha valaki mást mutat, mint ami valóban. Hogy örüljek-e neki, vagy sem, azt nem tudom, de mindenképp érdekes néha, hogy előre megmondom valakiről, hogy milyen ember.. Persze időnként ér csalódás, de ez is jó, legalább tapasztalatnak..
Nagyon durva mondás, de gyakran olyan igaznak érzem, hogy "Minél több embert ismerek, annál jobban szeretem a kutyámat.." Nekem nincs kutyám, de egyre jobban szeretem.. :D


E kapcsán, és egyébként is még mindig érvényesnek érzem azt az életelvemet, hogy nem szabad másokra nézni, se körbe, mert az ember falnak megy a környezetétől.
Időnként magunkba kell nézni, és számadást vetni, vajon jók voltunk-e idén, :) vagy megálljuk-e a helyünket..
Szóval magunkra kell nézni, hogy hogy állunk a többi emberhez, és miket mondunk, vagy teszünk. Nálam nem mindig a legszebb a kép, de változni kell, és jó. :)
Ez a dal előadó és klip határozottan elsőbbséget élvez a szívemben a többihez képest, nem véletlen, hisz egy ingyen koncerten nagy benyomást gyakoroltak rám. Életem eddigi legjobb koncertje volt, nem meglepő, tudom. :)


Ezeken kívül már csak egy lehetőség maradt, hogy a nagyobb csalódásokat kiszűrjük, és az az, ha fölfelé nézünk, mert nincs gyógyszer arra, hogy magunkat jobbá tegyük.. :)


"Tekintetem a hegyekre emelem, honnan jön segítségem?.."
121. Zsoltár