uhh

Azt hiszem nem tudok elaludni, rég olvastam már ilyen szépet, és szomorút egyszerre, most már megint.. Nem tudom leírni, hogy mi játszódik le bennem, mert valahol mélyen csavargat valami, az eddigiek után elég nagy váltás.

De azt hiszem ami a leginkább fájdalmas, az a hiány. Hiány, amikor felnézek a csillagokra, és nem tudom elérni, vagy amikor éjszaka friss a levegő, és nagyot szippantok, vagy amikor valami gyönyörűt látok, és nem tudom megmutatni senkinek. Hiány, mikor csak a tévékészülék válaszol, vagy egy film, hogy némi élet legyen körülöttem lefekvés előtt, és ne gondolkodjak másokon.