jöhet az új :)

Van egy olyan könyv bent, amibe mindennek le van írva a lejárati ideje. Arra gondoltam, hogy na igen, új év, új könyv, új lehetőségek. Egy teljesen új és tiszta könyv, vagy mégsem. Tegnap már a 2012-es könyvbe írtam. Aztán rájöttem, hogy az élet is ilyen. Pont ilyen, már most beleírhatjuk a terveinket, a vágyainkat, és ez már befolyással van a jövő évünkre. Beleírjuk a munkánkat, a szeretetünket, és jövőre meg lesz az eredménye, ebben biztos vagyok.

Soha nem szeretettem az újévi fogadalmakat. Amire vissza tudok emlékezni, még senki nem vette komolyan ezeket. Nem igazán emlékszem a tavalyi fogadalmamra, vagy vágyamra. Talán egy dologra emlékszem, de az sem jött be. :) Ilyen az élet, amit pedig nem is kívántam, az bejött.. Vagy, hogy pontosabban fogalmazzak, megkaptam, mint egy ajándékot. :)

Ha arra gondolok, hogy mit is kívánnék jövőre, nem tudom, mert mindenem megvan, amit csak szeretnék, és az az érzésem van, hogy ha év közben támadna valamihez kedvem, azt is meg fogom kapni a Gondviselőtől.

Hasonló boldog új évet kívánok mindenkinek. :) 

Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :)

és a legjobb :D

Igen, én vagyok a legkisebb :)

régi karácsony :)

Egy újabb meglepi, egy fotó, amin Betti, Richi, Atti, és én szereplünk. :) Milyen kis édesek voltunk (vagyunk). :D

cipősdoboz koncert

Már pont ideje volt elmenni egy koncertre, mert egy hete voltam utoljára.. :D Ilyen nagyobb volumenű koncerten viszont már elég rég voltam..

Tegnap cipősdoboz koncert volt, aki nem ismerné a fogalmat, rengeteg cipősdobozt várnak ajándékkal, játékkal meg nasival megpakolva, ezeket eljuttatják azoknak a gyerekeknek, akik nélkülöznek valamilyen formában. Ennek a fantasztikus dolognak volt egy gála estje, ahol fellépett a Golgota Gospel Kórusa, Pintér Béla, Szabó Balázs, a Belmondo, a Balkán fanatik, és kedvencem a Pannonia Allstar Ska Orchestra!! és végül Caramel.

Ott voltam a gospel kórus egyik első koncertjén, így összehasonlítva nagy fejlődésen mentek keresztül, és ezt nem csak a tagokra számára értem, hanem természetesen a zenére is. Nekem alapvetően nem a stílusom, és azt hiszem ez a fejlődés még nincs befejezve.

A Belmondó zenekarnak vannak jó számai, de nem kifejezetten tartottam az estéhez illőnek, viszont nagyon jó hangulatot csináltak. :)

Utánuk következett a Balkán Fanatik, ami meglepően nagyon jó volt! Egyszerűen oda vagyok minden dalért! :) Azért volt csupán meglepő, mert nem ismerem még őket ilyen jól, úgyhogy minden dallal meglepetést okoztak. :)

Ezután jött a Pannonia Allstar Ska Orchestra, ami fergeteges hangulatot csinált, és még az ülős közönség felét is megmozgatta. Valljuk be, nem ülős gálaestekhez vannak szokva, ahogy én sem. :D Ennek ellenére viszont hozták a Paso hangulatot, és nagyon jó volt. Ezután el kell mennem még sok koncertükre! :)

Ezután jött Caramel, aki megédesítette az estét egy kis romantikával, nekem viszont túl édes lett. :D Legalább mindenkinek volt kedvére való muzsika. :D

memories :)

Hát igen, régen még sokat énekeltünk, szavaltunk, játszottunk, barátkoztunk, és nagyon vártuk az ajándékot, ez volt a legjobb dolog a Karácsonyban. Ráadásul emlékeim szerint akkor még több hó volt ebben az évszakban, és csudajókat szánkóztunk :)

Hogy felsoroljam: hátul Szandi, előtte Attila, Szandi mellett Janka, hátul Beni, előtte Csabi, mellette Márk.. és bal oldalt a lelkes kislány én vagyok :D

only hope

ohhohooo :) Nem semmi történt ma!! : )

Először is ott kezdeném, hogy nem most kezdődött ez a folyamat, hanem már korábban.
Egy ideje érlelődött bennem, hogy szeretnék a vállalaton belül valami pluszt tanulni, és újba folyamatba kezdeni. Fogalmam sem volt az elején, hogy hogyan mozdítsam előre az ügyet, aztán rájöttem, hogy nálunk ez könyököléssel megy. Mondanom sem kell, hogy ez a legkevésbé sem az én formám! Hányingerem van az ilyesmitől, ráadásul, ha valamit nem szemtől szembe intézünk el egymással. A másik módszer pedig a hátulról dolgozás lett volna. Úgy értem, hogy a nyalás, de ha így érnék el bármit az életben, akkor nem lennék büszke magamra soha többé, és más sem lenne rám az.

Így aztán maradt a legnehezebb, hogy kivárják a munkámnak a végét, illetve a következményét. Nem egyszerű, de mindent rá lehet bízni arra a személyre, aki a kezdetekben elindította a világot.

Szóval amire vártam az eljött, kaptam egy esélyt arra, hogy megvalósítsam az egyik vágyamat. Őszintén szólva, a rendes munkán kívül többet nem tettem, nem tepertem, nem nyaliztam, így csakis az Istennek köszönhetem ami történt.

az első decemberem

Itt van a nyakunkon az ünnep, ígértem pár meglepit Karácsonyig, és íme!

Az első decemberem. :)))

Teljesen jellemző kép, a kis husi arcomba tolom a mikuláscsomagot. :D 

Annyit megígérhetek, hogy lesznek még képek! ;) Régi karácsonyokról, és az idei karácsonyról is. :)

elmúlt :)

hogy tényleg mi volt, nem tudom, de elmúlt!! :)

öcsi :D

hohooo nagyon zabálni való :) sok kis családi meglepi lesz még karácsonyig, figyeljetek! :)

ma

Elhatároztam, hogy mostantól olvasni fogok. Lehetőség szerint minden nap, irodalmat, vagy ponyvát, de kell az ihlet, és a szépség az életbe. Régebben a zene volt az, ami megfelelt ennek, most valahogy kevésbé szólnak hozzám a régi dalok.

Rögtön felcsaptam tehát Karinthy A szerelmes Nap című regényét, jónak ígérkezik. Az első bekezdés első sorai így szólnak:

    "Bevallom, nem vagyok barátja a modern, elemző lélektani módszereknek - türelmetlenséget érzek, amikor alkalmazni próbálják rám, nem mintha lelki életemet tökéletesen egészségesnek gondolnám. Erről szó sincs, de egészségesnek lenni és normálisnak lenni, szerény véleményem szerint, nem jelenti ugyanazt (lehetnek betegségek, amiket környezet és korszellem fejleszt ki, de olyan általánosan, hogy éppen a környezet és a korszellem szempontjából ez a betegség számít normának).."

1927-ben írta a szerző, egy olyan korban, ami mentálisan jóval egészségesebb volt, mint a mai. Mit írna Karinthy, ha ma élne egy olyan világban, ami semmit és senkit nem tisztel, melyben már nincsenek hagyományok, és feleslegessé váltak az értékek. Az élet ki van fordulva önmagából, amik régen meg voltak becsülve (általában véve), azok manapság már szinte szégyennek számítanak. Ezt nem csak a tizenéves korosztályra értem, akik szerint a minél távolabb áll valami a józanságtól, annál jobb. Ez jellemző a középkorúakra is, és a fiatalokra egyaránt.

Szerintem nagyobb manapság a kihívás, mint a 20-as években. Abban a tekintetben, hogy ne engedjük teljes mértékben hatni a bensőnkre a korszellemet. Nem szabad elferdülni, és a belső egészséget feláldozni a konform érdekében.
Akkoriban másrészt még sok élethelyzetnek a megoldása magától értetődő volt. A mi időnk már nem tud választ adni a kérdésekre. Mindent akar az emberből és semmit nem ad, csak ürességet. Igen, azt hiszem az üresség a legjellemzőbb a kétezres évekre.

Ennyit az első bekezdésről, inkább belevetem magam a könyvbe. :)

sziasztok :)

Meg kell említenem, hogy az oldal látogatottsága átlépte az 1500-as bűvös számot, méghozzá gyors ütemben.

Ezért úgy gondoltam megosztok veletek egy kis háttér információt ezzel kapcsolatban, nagyon érdekes, pl az Oroszországi Föderációból 56-an nézték meg az oldalt. Ahoj! :D

A legkedveltebb bejegyzés a pedálos moszkvics című volt. Ha mondhatok ilyet, nekem is ez a kedvencem. :)

the war inside

szerelem, szerelem :)