Először is ott kezdeném, hogy nem most kezdődött ez a folyamat, hanem már korábban.
Egy ideje érlelődött bennem, hogy szeretnék a vállalaton belül valami pluszt tanulni, és újba folyamatba kezdeni. Fogalmam sem volt az elején, hogy hogyan mozdítsam előre az ügyet, aztán rájöttem, hogy nálunk ez könyököléssel megy. Mondanom sem kell, hogy ez a legkevésbé sem az én formám! Hányingerem van az ilyesmitől, ráadásul, ha valamit nem szemtől szembe intézünk el egymással. A másik módszer pedig a hátulról dolgozás lett volna. Úgy értem, hogy a nyalás, de ha így érnék el bármit az életben, akkor nem lennék büszke magamra soha többé, és más sem lenne rám az.
Szóval amire vártam az eljött, kaptam egy esélyt arra, hogy megvalósítsam az egyik vágyamat. Őszintén szólva, a rendes munkán kívül többet nem tettem, nem tepertem, nem nyaliztam, így csakis az Istennek köszönhetem ami történt.
