hello

Úgy vettem észre, hogy senki nem veszi igazán komolyan amit mondok. :) Mindenki azt gondolja, hogy áhh addig biztos meggondolom magam kétszer is, meg úgyis sok pénz kell a célom eléréséhez, és sok tanulás... Hmm.. Azt hiszem csak pár ember ismer annyira, hogy tudja, hogy mindent megmozgatok azért, hogy elérjem a céljaimat.. Ráadásul ezt még élvezem is, izgalmas az egész.. :)

Szóval most neki vetem magam mind a három célomnak, amit idén el szeretnék érni, és hiszem, hogy az Isten is támogatni fog ebben! Viszont, ha nem támogat, akkor nem is szeretném elérni. :)

hogy ha Isten velünk!

A mai nap tanulságai: :)

Ma a Golgiban voltam többed magammal, és nagyon jól éreztem magam. A téma a tékozlófiú este a vályúval volt. :)

Ezt a történetet kb mindenki ismeri, ezért nem szeretném elmesélni.. Több érdekes részletre hívta fel a figyelmünket, amelyek megleptek, például, hogy nem csak az a fiú tékozolt, aki elment otthonról, hanem az a fiú is, aki otthon maradt, mert keserűségében még testvére visszatérésének sem örült, így a nagyobb testvér az Atya szeretetét tékozolta.

A másik fontos tanulság az volt, hogy az Atyának mennyire nehezére eshetett megbocsátani, hisz a fia megszégyenítette azzal, hogy kikérte a részét az örökségből, és inkább más irányba ment. Az Atya volt aki a példázatban az Isten szeretetét mutatta be. Az egyetlen szeretet amellyel érdemes szeretni.

A történet lényege a megbocsátás, amire a testvér nem volt képes, az Atya - akinek sokkal több oka lett volna arra, hogy a fiát messzire elzavarja - volt a hős, mert megbocsátott. Ezzel a megbocsátással pedig tékozló fia életét mentette meg. Ezzel rávilágított az előadó, hogy a megbocsátásnak ekkora az ereje, és fontossága van az életben, mert a megbocsátás hatalom. Hatalom a keserűség, a mellőzöttség, és a szeretetlenség felett.

Szeretném, hogyha az én szívem is ennyire megbocsátó lehetne, és olyan ember lehetnék, aki nem a büszkeségére figyel, hanem mások szükségére.

Ez a dal, habár nem kapcsolódik közvetlen a témához, de nekem mostanában mégis nagyon sokat számít, főleg az a része, hogy:

'Mert hogyha Isten velünk,
ember mit árthat nekünk?
És hogyha Isten velünk,
ki lehet ellenünk?

Isten hatalma is annyira nagy, és végtelen, olyan jó ezt megtapasztalni a hétköznapokban, hogy ilyen végtelen jóságos minden emberrel.

szelektálni

Ma borzasztóan kerestem papírkákat, amelyekre holnap nagy szükségem lesz a dokinál, beutaló, stb.. Persze mindent átnéztem, ahova ilyesmit tehettem, de nem találtam sehol.. Tudom, annyira jellemző rám. :) Na mindegy, azután rájöttem, hogy addig nem is fogom megtalálni, amíg a szükségtelen papírfecniket, és egyéb szemeret nem dobálok ki a táskámból. Már nagyon bosszantott, és megijedtem, hogy valahol elhagytam azt a papírt, amire a legnagyobb szükségem van.

Valamiért nem tudok megválni a régi vonatjegyektől.. :) Kb. 10-15 darabot találtam a táskámban, vicces volt, valamint olyan szemetet, amit nem szerettem volna eldobni az utcán, csak kukába, az is a táskámban várt a szelektálásra. Kész káosz volt. Persze a vonatjegyek már rég lejártak, 1-2 hete, de még ott figyeltek.. Érvénytelenek, egy útra szóltak, haszontalanok, de mégis megtartottam valamiért..

Szóval az élet is ilyen néha, szükségtelen dolgokat cipelünk magunkkal, amik már nem is érvényesek, mert nem szánjuk rá az időt, hogy kidobáljuk. Pedig minden ilyesmitől meg kell válni, különben elvesznek az aktuális és fontos dolgok.. Így hát könnyítettem a táskámon és az életemen is.. :)

Persze elméletileg ok, rendben a táska kirámolása persze gyakorlatilag is ok. De valahogy mégis annyira elbizonytalanodtam magamban, hogy félelmetes. Pedig most nagy szükségem van a bátorságra, a kitartásra, azt hiszem a térdemen majd megtalálom. :)

hmmm... :)

Azt gondolom az élet lényege, hogy élvezd a helyzetet amibe éppen vagy, és a legtöbbet kihozd belőle.

Nem kell félteni, ki fogom hozni a legjobbat. :)

Rá kell érezni, de menni fog mindenkinek, ha jó helyre tekint, akkor mindig kap bátorítást, és nem csak a rossz oldalát látja az életnek. :) Fel a fejjel Magyarország :)

vár :)