A mai nap tanulságai: :)
Ma a Golgiban voltam többed magammal, és nagyon jól éreztem magam. A téma a tékozlófiú este a vályúval volt. :)
Ezt a történetet kb mindenki ismeri, ezért nem szeretném elmesélni.. Több érdekes részletre hívta fel a figyelmünket, amelyek megleptek, például, hogy nem csak az a fiú tékozolt, aki elment otthonról, hanem az a fiú is, aki otthon maradt, mert keserűségében még testvére visszatérésének sem örült, így a nagyobb testvér az Atya szeretetét tékozolta.
A másik fontos tanulság az volt, hogy az Atyának mennyire nehezére eshetett megbocsátani, hisz a fia megszégyenítette azzal, hogy kikérte a részét az örökségből, és inkább más irányba ment. Az Atya volt aki a példázatban az Isten szeretetét mutatta be. Az egyetlen szeretet amellyel érdemes szeretni.
A történet lényege a megbocsátás, amire a testvér nem volt képes, az Atya - akinek sokkal több oka lett volna arra, hogy a fiát messzire elzavarja - volt a hős, mert megbocsátott. Ezzel a megbocsátással pedig tékozló fia életét mentette meg. Ezzel rávilágított az előadó, hogy a megbocsátásnak ekkora az ereje, és fontossága van az életben, mert a megbocsátás hatalom. Hatalom a keserűség, a mellőzöttség, és a szeretetlenség felett.
Szeretném, hogyha az én szívem is ennyire megbocsátó lehetne, és olyan ember lehetnék, aki nem a büszkeségére figyel, hanem mások szükségére.
Ez a dal, habár nem kapcsolódik közvetlen a témához, de nekem mostanában mégis nagyon sokat számít, főleg az a része, hogy:
'Mert hogyha Isten velünk,
ember mit árthat nekünk?
És hogyha Isten velünk,
ki lehet ellenünk?
Isten hatalma is annyira nagy, és végtelen, olyan jó ezt megtapasztalni a hétköznapokban, hogy ilyen végtelen jóságos minden emberrel.
