feeling

:)

mostaztán

Elhatároztam pár dolgot:

1. megcsinálom a jogsit! 

mert nem lehet nélküle élni, ugyanis, ha már lenne jogsim, akkor szeptembertől már dolgozhatnék Londonban. Kaptam egy ajánlatot, és csak a jogsi választ el tőle.. Bár ígyis-úgyis megcsinálnám, de inkább előbb, mint később.. :) És nem megyek le még egyszer Dabasra kivizsgálásra tömegközlekedéssel, mert nagyonnagyon sokáig tart, és kimerítő..

2. levágatom a hajam! 

észrevettem, hogy az utóbbi időben az egyharmada kihullott, ami számomra nagyon meglepő, bár más még nem vette észre, de engem sokkolt. És így már nem áll úgy a hajzat ahogy szeretném... 

Több elhatározásom nincsen, csak menekülni.. Ezek után valamelyes mértékben érthető talán.. :) 

gondoltad volna?

annak, aki még nem látta!

a legjobbaknak

Van úgy, hogy az ember nagyon magányos, sokat tépelődik saját helyzetén, lehetőségein, hibáin. Ezt az érzést mindenki ismeri.

Viszont olyan jó érzés, hogy mindig van kihez szólni, hogy van kivel megosztani ezeket a tépelődéseket, mert meghallgatnak, tanácsot adnak, tanítanak új dolgokat, vagy megmagyarázzák a számunkra érhetetlen jeleket.. :)
Vagy csak a csillagokat nézzük.

És nekem is jó meghallgatni mást, figyelni rá, gondolkodni a problémáján, elmondani az élettapasztalatomat, hogy ilyen helyzetben mit tettem, vagy mit tennék. :)
Nekem azért is jó, mert addig sem a saját problémámmal foglalkozok. Sokkal jobb más problémáján gondolkodni, mint a sajátunkon! Addig is kicsit jobban érezzük magunkat, hogy "a fenébe is, akkor nem csak én szenvedek emiatt.."

Most jövök rá úgy amúgy, hogy sok dolgot nevezzük nevén, kapcsolatot (legyen bármilyen is), alul értékeltem eddig, és sok kapcsolatot felülértékeltem. Hogy miért van ez, nem értem egyáltalán, de ha valaki nem mutatja, hogy fontos vagyok, akkor soha nem fogom kitalálni.

meg vagyok

Túl vagyok életem első gyomortükrözésén! Legalább nem alulról csinálták.. :D Bár szerintem akkor sem lett volna kellemesebb.. :D

Szóval nincs nagy vész, 1 hónap alatt rendbe jövök.. Amúgy egészséges vagyok, csak vigyáznom kell magamra, nem érhet sok stressz, és nem ehetek zsíros, savas, fűszeres, tömény ételeket. Kb semmit, ami a magyar konyha alapja. :D Szóval nem lesz habzsi-dőzsi.. :)

Azt hiszem ezek közül csak a stresszel lesz baj, mert azt nem tudom elkerülni, de azért vigyázok, vagy felmondok.. :) Azt mondják, hogy be kell kapni a "leszarom" kapszulát.. :D

meseautó

 1934 Meseautó 

Úgy tűnik, az autó mindig is státusz meghatározó volt, és az is marad. :)
Szerintem azonban nem ez határoz meg egy embert, hanem sok minden együtt, talán ez is beletartozik, lehet nehéz lenne elkerülni.
Az egyik barátnőm észrevette, hogy a 30-40-es pasik slusszkulcsot pörgetve ismerkednek sznob szórakozóhelyeken. Hát nem biztos, hogy feleséget keresnek. :D Ez azt hiszem kicsit szánalmas, hogy ennyire becsüli magát, hogy máshogy nem tud felcsípni egy lánykát.
Vagy ahogy az egyik kedvenc dalomban van:

"Az emberek meg néznek,
hogy az isten a pénz lett.
Sorban nyílnak a bankok,
és az jelenti a rangot,
hogy mennyire állat az autód
mekkora mellű a nőd,
és hogy meddig bírod feltekerni
a kocsiban a hangerőt."

story 1

Egy nagyon értékes embert kértem meg arra, írjon a fontosabb dolgokról az életében.

"Amikor anyukám meg tudta hogy tehes velem, akkor el akart vetetni, meg akart ölni, de az abortusz nem sikerült, hála Istennek. Az apukámat nem ismerem, mert anyukám kurva volt, és amikor megszülettem otthagyott a kórházban, és nem fogalkozott velem. Egyből vittek az intézetbe. Ott 3 és fél évesen ki vettek a nevelő szüleim, és kersztény modjára tanitottak, és tanitanak. 2006 toalmáson megtértem az egyik táborban, és 2009 febr 22 bemeritkeztem."

Mikor először elolvastam, nagyot nyeltem. Azon gondolkodtam, hogy mennyit ér egy emberi élet. Mindenki számára más értéket képvisel, de szerintem  felbecsülhetetlen.

Valahol van a történetben egy megmagyarázhatatlan dolog, hogy Istennek mennyire fontos a legkisebb élet is. Nem számít az, hogy kinek milyenek az előzményei, ő mindenkit ennyire szeret.

pedálos moszkvics

Egy kis retro :) ...

Valami hihetetlenül nagy népszerűségnek örvendett szerte a világon, ahova csak eljutott, minden gyerek élvezte. Többek között bátyámnak is volt egy ilyen lábbal hajtható kis kocsija zöld színben, ő körülbelül 82-ben kaphatta 3 évesen. Rám annyiban öröklődött a dolog, hogy én már nem tudtam használni, mert csak hátrafelé ment, és rossz irányba, vagy pedig már akkor sem tudtam közlekedni.. :) De azért szép emlékeket őrzök róla.

emlékeim szerint ilyen volt :)

 Találtunk pár képeket és videót a kis moszkvicsról, gondoltam összegyűjtöm, annyira édes. :)

hát igen :)

én viszont bárhol parkolhatok :D

így lehetett fuvarozni a csajokat :D

másnak is volt hely :)

közlekedési park valamelyik volt szovjet tagállamban :)

és a legjobb moszkvics a jurta mellett :D 

léghajó

Az élet néha olyan, mint egy léghajó, korábban volt fontos dolgokat ki kell dobálni, hogy fel tudj emelkedni.

Ezt az UP című mesében láttam. A története nagyon édes, és igazi élet szaga van a figuráknak.
Elmesélem, mert nem találtam meg a jelenetet.

Szóval a kicsi öreg elhatározza, hogy mindenkit megment, de nem tud felemelkedni, mert már kevés lufija van, és nem bírja el a házát. Ezért aztán kidobál majdnem minden dolgot, megszabadul az olyan tárgyaktól, amikhez csodás emlékek kötötték. Azoktól is, amik az életét jelentették, mert megszerette a kisfiút, aki bajban van, és segítségre van szüksége. Az említett jelenet a vége felé van.

Ez egy újabb kérdést vet fel: Vajon az életben mindentől meg kell szabadulni, azért hogy felemelkedjünk? Tényleg mindentől? A számunkra pozitív dolgoktól és a közömbös dolgoktól egyaránt? A negatívakat mindenesetre ki kell dobni, ez nem kérdés. Most számomra nagyon fontos személyek és időtöltések jutottak eszembe.. Nem elég az, ha rangsorolunk az életben? Hogy legyen olyan személy, mondjuk a Teremtő, akit mindezek elé helyezünk..? Szerintem ha ő van legeslegelöl, akkor felállítja a sorrendet, és azt is megmutatja, mire van szükségünk. Sőt, nem aggódunk olyan dolgok miatt, ami nem is a miénk..

Hát most ezen vagyok. Persze most is van fontossági sorrend, és tudom, hogy mi a helyes és mi a jó. Tudom, hogy hosszútávon és rövidtávon mi jó nekem.. Hmm szóval, tényleg nehéz dolog. :) Nem menne egyszerre az összes dologtól megválni. Tutira nem. Szóval szépen lassan, finoman, de biztosan!

Sok szempontból nem tetszik a klip, a pólójával kezdve, 

de egy nagyon érdekes témát feszeget, azt ami engem is. 

"Mert bennem még él az a tűz, de ha nincs miért meghalnod, úgy miért élsz?"

Nem vagyok a drasztikus változások híve, mert azokat általában gyors visszaalakulás követi. Persze, ha valaki vagy valami belenyúl az életedben, ami kívülálló Személy, vagy dolog, akkor nincs mese.

Szerintem a külső és belső húzóerőnek együtt kell működnie ahhoz, hogy tényleg sikerüljön megszabadulni ezektől. A külső erőt ebben az esetben Isten erejére értem, ami a legnagyobb az életben és a világon is. Ami igazából nem is külső erő, mert mindig belülről hat..

A végén az említett meséből a kedvenc jelentem: :)

Ez a rész annyira édes, és olyan kapcsolatot mutat, ami nagyon vicces, és példás egyben. Szerintem nem utópia.. Én legalábbis ilyen kapcsolatot szeretnék.. 

Meglepő ez egy amerikai filmgyártól. Mindenkinek ajánlom, kicsiknek, nagyoknak, szomorúaknak, vidámaknak egyaránt. :) És ott van persze a U2 dal is.. :)))

mosolyogva ébredtem :)

Épp ideje beszámolni a táborról, úgy érzem. 

Nagyon döcögősen indult, és nagyon untam az elejét, és nem is bántam, hogy ilyen volt, mert kimerültem értem le, de nem csak az utazás, hanem előtte lévő hónap feszültsége merített ki. Szóval nagy nehezen eldőlt hol alszom, egy idő után megbarátkoztam a helyzettel és a többiekkel is. Az első pár napot szinte átaludtam, persze nekem se ilyen kép van a fejemben a táborozásról, hogy milyen sokat és jót lehet aludni, hanem épp ellenkezőleg. :D De erre volt szüksége a szervezetemnek, viccen kívül is. :D

Utána beindult az élet, és a végén nagyon jól éreztem magam, szuper társaságom lett. 

Hol is kezdjem.. Sokat rajzoltam, énekeltem, voltam sárkányhajózni, táncoltam, volt Tűzveszély koncert, láttam egy meteoritot, és nagyon jókat dumáltam.. :) Sokat kávéházaztam, és sokat ökörködtem.. :) 

Azt hiszem ezen a koncerten is ott voltam ahol a felvétel készült, különlegessége, hogy Dublinszki Peti, a jobb oldali gitáros is közreműködik, aki azóta sajna nem, mert sok határral arrébb tanítja pengetni a szerencséseket. 

A dal rólam rólam szól, és a múlt hetemről, és az életemről. Burkoltan, de aki szeretné, annak kifejtem, hogy az utóbbi időben nagyon sok minden nehezedett rám, ami lenyomta a szívemet, úgy érzem nagyon sok hiba és rossz döntés volt közte. Az volt a kívánságom a hétre, hogy Isten elevenítse meg a szívemet, hogy ne legyen már terhes és ne nyomasszon a teher. Hogy mossa el minden terhemet, bűnömet, hibámat, tévedésemet. És megtette, tényleg felszabadított belül, és elmúlt a keserűség. :) 

Szóval ezért volt klassz a tábor. Az új kihívás az, hogy ezután minden nap fel tudjak töltekezni. 

Azt hiszem az ezt követő blogokban életváltozásokról fogok írni, mert most nagyon megfogtak, szóval aki megengedi, azét közzéteszem, sőt, az enyémről is írok! :)