"Amikor anyukám meg tudta hogy tehes velem, akkor el akart vetetni, meg akart ölni, de az abortusz nem sikerült, hála Istennek. Az apukámat nem ismerem, mert anyukám kurva volt, és amikor megszülettem otthagyott a kórházban, és nem fogalkozott velem. Egyből vittek az intézetbe. Ott 3 és fél évesen ki vettek a nevelő szüleim, és kersztény modjára tanitottak, és tanitanak. 2006 toalmáson megtértem az egyik táborban, és 2009 febr 22 bemeritkeztem."Mikor először elolvastam, nagyot nyeltem. Azon gondolkodtam, hogy mennyit ér egy emberi élet. Mindenki számára más értéket képvisel, de szerintem felbecsülhetetlen.
Valahol van a történetben egy megmagyarázhatatlan dolog, hogy Istennek mennyire fontos a legkisebb élet is. Nem számít az, hogy kinek milyenek az előzményei, ő mindenkit ennyire szeret.
