lazán

Mintha hatással lettek volna rám a korábbi elmélkedések.. :) Érdekes, bár lehet csak a hangulatom változik ilyen gyorsan. Azon kaptam magam, hogy miután elengedtem gondolatokat, érzéseket, amiket már évek óta hozok magammal, mint valami béklyót, egyszerűen optimista lettem. Ha nem görcsölünk rá valamire attól még megtörténhet velünk.

Szóval a következő projekt a berögzött szokások, gondolatsorok és álmok elengedése, mert helyet kell adni minden jó és egyben új dolognak. Nem?

Tudom, már megint feltaláltam a spanyol viaszt, de ez nem tölt el felettébb büszkeséggel, hiszen még csak kísérleti fázisban van a téma.. :D

Mindenesetre érdemes az ilyen ragaszkodást elengedni, mert habár nem érzem sokkal távolabb magamtól az érzést, de valahogy csomó remény is vegyült bele. Ennek ellenére tovább szeretném vinni a dolgot, mert látni szeretném, hogy mi lesz belőle.. :)

Úgy érzem más területen is így kéne gondolkodnom, nem aggódni, nem törni a fejem, csak elengedni, úgyis zajlanak a dolgok.

Tulajdonképpen bárhova kötök ki bárkivel megnyugtat, hogy van két kar, ami nem enged el, és nem enged messzire a céltól. Lehet, hogy csak hagynom kéne magam, és átadni ezeknek a karoknak..

+ / -

Időnként még tudok meglepetést okozni magamnak.. Ez olyan izé duma, tudom.. Néha annyira optimista vagyok, azt látom a helyzetekben, másokban, amit látni szeretnék, és elfelejtem a rosszabb oldalt. De talán így jó. Így sokkal könnyebb, mint pesszimistán semmit sem várni másoktól és az élettől.

A utóbbi időben úgy gondoltam, hogy reálisan gondolkodni, mint máshogyan. Az persze sok mindentől függ, hogy mi jön be, hogy milyen passzban vagyunk, milyen típusú emberek vagyunk..

Úgy érzem legbelül optimista vagyok, ezt viszont kevés esetben hozom előtérbe a hétköznapokban, mert sebezhetővé tenne. Legalábbis úgy gondolom..

Azért pozitívnak kell lenni, mert nem tudok ez ellen nyomós okot mondani. :)

bolondulás :)

Ha ilyenek mennének a tvben, lehet, hogy nézném. :)

álomfejtés

    Azon gondolkodtam, hogy az a legrosszabb, amit legbelül tud az ember. Nem csupán szimplán sejt, vagy gondol, hanem meggyőződéssel tud! Azért olyan nehéz, mert ez nyomja, és habár sarkallna minket, mi tudjuk, hogy olyan cselekedetek ezek, amiket ha meglépünk, minden - volt, vagy vélt - tiszteletünket elvesztenénk más szemében. Még akkor is, ha tudjuk, nagyon fontos dolog múlhatnak ezen.

    Ugyanakkor tudjuk, hogy a továbblépés az életben az egyetlen dolog, ami továbbvisz, és lendületet ad, amit előbb-utóbb el kell fogadni, és meg kell tenni.
    A belsővel azonban nem lehet ellenkezni, nem lehet vele vitázni, mert őszinte. Az őszintékkel soha nem lehet vitázni, mert habár lehet, hogy nincs igaza, de átérezzük az ő helyzetét, és tiszteljük annyira, hogy igazat adunk neki, vagy nem hajtogatjuk tovább a saját igazunkat. 

    Olyan érzés, mint a kényszerítő lelkiismeret. El mehetsz mellette, mint egy alkalmi süket, de tudod, hogy jót mond, és hogy mindig bánni fogod amikor csak eszedbe jut a mulasztás.

    Az is igaz, hogy aki nem kockáztat, nem is él igazán. De nem mindegy, hogy miért, vagy kiért kockáztatunk. És hogy mekkora esély van a nyerésre, mert ha 1% esélyünk van csak, akkor nem érdemes ilyen lépést tenni szerintem. 

    Egyik kedvenc idézetem; 

"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni..."

J. K. Rowling

    Ezeknek a gondolatok a többségét nem egy romantikus könyvből másoltam ki sajnos, hanem ilyenek lebegnek a fejemben nap, mint nap.

Bencus :)

Ma volt Bencus bemutatása, ami egyenlő egy keresztelővel kb. Szóval már majdnem nagy fiú a kis dugó :) Ooolyan éééédesss :) 

Majdnem belinkeltem egy boldogtalan szerelmes dalt :D Inkább mutatok valami cukibbat. :) Most más érzékszervé a szerep. :) A gyerekeket amúgyis mindenki szereti, Bencét meg főleg. Kis tündérmókusom.. :))

folyton viccelődnek velem :D

 most mivan?? 

 azt mondod, cuki vagyok? :)

nagyfaterék.. lazák vagyunk :)

hódító hódok

Nem tudom, hogy ki az, aki ismeri őket, haláliak. :)

Kicsit ostobák, kicsit együgyűek, nagyon viccesek, és nagyon cukik. :) Mindig ezt néztük a tesómmal, ha unatkoztunk, most valahogy eszembe jutott, gondoltam egy ilyen nap el kél egy kis móka.

napi bölcsesség 1 :D

"az élet is ilyen, szarozni kell vele"
                                          L. J.

H P 7/2

Nem, ez nem a napi pálinka fogyasztásom. :) Sajnos. :)

Szóval én is láttam végre a Harry Potter befejező részét, gondoltam, beszámolok róla amíg még emlékszem rá.

Több szempontból szoktam értékelni a filmeket, az első, hogy megérte-e a ráfordított időt, második, hogy a pénzt, és a harmadik, hogy megnézném-e újra..
Ha ezen a rostán egy film fennmarad, akkor azt mondhatom, hogy mindenkinek ajánlom, akit nem a szokásos butítás szórakoztat..

És IGEN ez a film minden szempontból megállja a helyét, sikerült überelnie az összes korábbi részt is, (az előzőt nem volt nehéz) a többit viszont annál inkább, de sikerült, mindent elsöpör a befejezése.

Én más szempontból is értékelem a filmet, mert olvastam a könyvet, és nagyon szeretem a Harry Pottert részeket, a mondanivalóját, hogy egy ilyen világban amibe az ember belekerül mekkora felelőssége van a döntéseinek, hogy ha úgy állunk másokhoz, ahogy szeretnénk hogy velünk tegyék, akkor meghálálják, a jó és a gonosz harca, az egyénekben, valamint az életben, és annyi más mondanivalót sorolhatnék még fel, de nem teszem, mindenki olvassa el, és élvezze!

Amiket különösen szeretek a könyvben, illetve a filmben, azok a karakterek, a gonosz figurákat is beleértve. Mind nagyon közel áll hozzám. Bár lehet a gonosz figurákat csak én szeretem. Nekem igazából azért jönnek be, mert érzelmet váltanak ki az emberből, ellenszenvet, vagy utálathoz közeli érzést.. Azon is mindig csodálkozom, hogy milyen körmönfontak. Gonosz figurát egyébként is nehezebb játszani, véleményem szerint, mint egy jót.. Be kell hogy valljam, - minden elfogultsággal - hogy Ralph Fiennes nagyon jót alakított most is. A szereposztás nyilván a megszokott, a film bevételéből futotta a régi szereplők gázsijára..
Meggyőző volt még Emma Watson, és Rupert Grint alakítása, bár nem színészóriások, mint a korábban említett személy, de nagyon elég jó. Nekem valahogy a felnőtt Harry már nem annyira szimpatikus, mint a kicsi, de erről most ennyit.

A történet izgalmas, magával ragadó, a képi világa megunhatatlan: csodálatos díszletek, rusztikus kastélyiskola, kosztümös filmekből ismert hangulat, nagyon eredeti, bár ebben részben egyértelműen a csatatérré változik a megszokott, biztonságos elvarázsolt kastély.
A zenéről nem tudok mit írni, mert még csak egyszer láttam, hallottam, és nem volt elég számomra, hogy véleményt alkossak róla. :)

Úgyhogy, mozira, dvdre fel! :)

ingyen cappuccino a starbucksban

Tényleg nem arról szól a bejegyzés, hogy magamat dicsérjem, mert nem sokon múlt, hogy elmenjek.

Szóval történt, hogy délután kértem egy csokis cappuccinot, és a csaj annyira magyarázta, hogy hogy készül, hogy elfelejtette elkérni a pénzt.. Én meg nagy sunyin, hát ok, akkor így jártam.. :)

Hazafelé meg elmentem a starbucks előtt és eszembe jutott, hogy egy nem fizettem ki az itókámat.. Lementem a mozgólépcsővel, merthát mégis, nem kérte a csaj a pénzt meg minden, hát irány haza.. De aztán visszafordultam, felmentem, elmondtam az egyik csajnak, hogy mi volt, és hogy nem hagy a lelkiismeret, és ki szeretném fizetni.. A csaj meg azt mondta, hogy jó fej vagyok, és a vendégük voltam! :)

Köszi starbucks :)