álomfejtés

    Azon gondolkodtam, hogy az a legrosszabb, amit legbelül tud az ember. Nem csupán szimplán sejt, vagy gondol, hanem meggyőződéssel tud! Azért olyan nehéz, mert ez nyomja, és habár sarkallna minket, mi tudjuk, hogy olyan cselekedetek ezek, amiket ha meglépünk, minden - volt, vagy vélt - tiszteletünket elvesztenénk más szemében. Még akkor is, ha tudjuk, nagyon fontos dolog múlhatnak ezen.

    Ugyanakkor tudjuk, hogy a továbblépés az életben az egyetlen dolog, ami továbbvisz, és lendületet ad, amit előbb-utóbb el kell fogadni, és meg kell tenni.
    A belsővel azonban nem lehet ellenkezni, nem lehet vele vitázni, mert őszinte. Az őszintékkel soha nem lehet vitázni, mert habár lehet, hogy nincs igaza, de átérezzük az ő helyzetét, és tiszteljük annyira, hogy igazat adunk neki, vagy nem hajtogatjuk tovább a saját igazunkat. 

    Olyan érzés, mint a kényszerítő lelkiismeret. El mehetsz mellette, mint egy alkalmi süket, de tudod, hogy jót mond, és hogy mindig bánni fogod amikor csak eszedbe jut a mulasztás.

    Az is igaz, hogy aki nem kockáztat, nem is él igazán. De nem mindegy, hogy miért, vagy kiért kockáztatunk. És hogy mekkora esély van a nyerésre, mert ha 1% esélyünk van csak, akkor nem érdemes ilyen lépést tenni szerintem. 

    Egyik kedvenc idézetem; 

"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni..."

J. K. Rowling

    Ezeknek a gondolatok a többségét nem egy romantikus könyvből másoltam ki sajnos, hanem ilyenek lebegnek a fejemben nap, mint nap.