Ugyanakkor tudjuk, hogy a továbblépés az életben az egyetlen dolog, ami továbbvisz, és lendületet ad, amit előbb-utóbb el kell fogadni, és meg kell tenni.
A belsővel azonban nem lehet ellenkezni, nem lehet vele vitázni, mert őszinte. Az őszintékkel soha nem lehet vitázni, mert habár lehet, hogy nincs igaza, de átérezzük az ő helyzetét, és tiszteljük annyira, hogy igazat adunk neki, vagy nem hajtogatjuk tovább a saját igazunkat.
A belsővel azonban nem lehet ellenkezni, nem lehet vele vitázni, mert őszinte. Az őszintékkel soha nem lehet vitázni, mert habár lehet, hogy nincs igaza, de átérezzük az ő helyzetét, és tiszteljük annyira, hogy igazat adunk neki, vagy nem hajtogatjuk tovább a saját igazunkat.
Olyan érzés, mint a kényszerítő lelkiismeret. El mehetsz mellette, mint egy alkalmi süket, de tudod, hogy jót mond, és hogy mindig bánni fogod amikor csak eszedbe jut a mulasztás.
Az is igaz, hogy aki nem kockáztat, nem is él igazán. De nem mindegy, hogy miért, vagy kiért kockáztatunk. És hogy mekkora esély van a nyerésre, mert ha 1% esélyünk van csak, akkor nem érdemes ilyen lépést tenni szerintem.
Egyik kedvenc idézetem;
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni..."
J. K. Rowling
Ezeknek a gondolatok a többségét nem egy romantikus könyvből másoltam ki sajnos, hanem ilyenek lebegnek a fejemben nap, mint nap.