be thankful

A mai nap tökéletes volt :) Itt vagyok Sarkadon, 10kor ébredtem, családi ebéd, uncsitesók, egy kör a temetőben, hogy tudjuk hova tartozunk.. :) Azután kis rendetlenkedés és fightolás amit egyszerűen csak NÜNÜKÉnek hívnak. :D

A családi ebéd közben arra gondoltam, hogy szeretnék Isten asztalához ülni, mert az mindig bőséges és örökké meg van terítve. Ezzel arra gondoltam, hogy aki Istenhez közel van, az nem jajgat mindig az adó miatt, meg amiatt, hogy milyen szar az élet valójában.

Aki Isten asztaláról eszik, az mindig örül annak ami van, és minden apróságért hálát ad. Mert nehézségek minden nap vannak, de nem mindegy, hogy fogadjuk el azokat. "Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete." Azt hiszem ez mindent magában foglal, és még annál is többet.

Ezután jött a nap fénypontja: Csíkzenekar koncert! Minden szempontból csodálatos volt, az egyik, hogy élő zene, és annak nincsen párja. A másik, hogy kiváló zenekar, annyira jók voltak az édesbús dalaik, hogy fantasztikus.. :) Nagyon megérintett, vér profik, most is a szívemig szóltak. :)

Ha kell, hadd menjen.. :)

belül..

Olyan rosszul furán érzem magam. Valaki 5 éve nem felejti el, hogy mi történt, és olyan benyomásai vannak, amelyek másnak nem, de főképp nekem nem. A szomorú valóság az, hogy sok dologra már nem is emlékszem az egészből, csak részletek ugranak be, és a történet lényege.

Régen még nem voltam azzal tisztában, hogy mennyire kell vigyázni a szavakra és az ígéretekre.

De régen se magam se mást nem vettem komolyan, régen azt hiszem nem is szerettem magam, akkor még azt sem gondoltam, hogy bárki szerethet engem egy picit. Azt hittem minden érdekkel történik.

Nem akarom magam mentegetni, mert nincs miért. Nem hangzott el, és nem történt semmi olyan amit ma ne vállalnék fel nyugodtan mindenki előtt.

Így ennyi tapasztalattal, rutinnal és évekkel később már odafigyelek arra, hogy mit mondok, és mit szeretnék. Már úgy gondolom, hogy sokan értékelnek olyan tulajdonságokat, ami mellett mások simán elmennek.

Régen úgy gondoltam, hogy ha dolgoknak mélysége van, például az érzéseknek és a gondolatoknak, az nem jó, mert az fájdalmas. Viszont ezek azok a dolgok amik valahogy többet visznek az életbe. Amitől más a hétköznap, ha valamibe, vagy valaki fájdalmába, örömébe bele tudod érezni magad.

Ez az a dolog ami mostanában kevésbé játszik nálam, mert manapság nincs időm a mély témákra és az empátiának erre a fokára. Néha hidegnek érzem magam picit, pedig nem vagyok az, csak a régi dolgokhoz képest. Már nincs az a nyomás belülről, hogy valamit tennem kell ezzel..

Most már sokkal inkább tudati szinten folynak ezek a dolgok, mert már nem játszik ilyen mértékben a belső.

Sokkal jobban szerettem a régi érzéseket, még akkoris ha fájdalmasak voltak, vagy rémisztőek, mert úgy éreztem, hogy belül nagyon élek. Természetesen most is, csak összehasonlítva érzem jobbnak a régit.

mókuspofi :D

Ma klassz napom volt.. :D Tegnap este rendesen fájt a fogam, és reggel úgy ébredtem, hogy jó kis mókuspofim kerekedett, persze csak az egyik oldalon.. :D Mondanom sem kell, hogy lassan múlt el a fájás, de bementem dolgozni, kicsit szédültem, kicsit hülye voltam.. Szerintem a fájdalomcsillapítóktól.. Az első dolgom az volt, hogy leoltottam aki már napok óta szívja a véremet, utána jófej volt..:D

Aztán rosszabb lett, mármint a fogam. Viszont megdicsérték, hogy milyen édes ki mókuspofim van, és milyen vicces mikor mosolygom, hogy csak az arcom egyik oldala mosolyog. :D Nem fogok képet feltölteni, mert annyira nem jó, sőt egyáltalán nem jó.. :D

önfegyelem

Egy annyira bohém ember, mint én, azt sem tudja, hogy mit jelent. Sajnálom, de nagyon nehezen tudok bármit is beosztani. Nem tudok senkivel közvetve beszélni. Nekem soha nem kell a kevés, nekem a minden kell.

Ahhoz viszont, hogy egy kicsi mértékben is tudjuk irányítani a körülöttünk folyó eseményeket először magamat kell kordában tartani és irányítani. Ez a szomorú valóság. Ráadásul ahhoz ravasznak kell lenni, blöffölni kell. Másokkal azt láttatni, amit látni akarnak, vagy mi akarunk, hogy lássanak.

De mielőtt valaki azt gondolná rólam, hogy kétszínű vagyok, ez nem igaz. :) Mindig egyenesnek kell lenni, kivéve a háborúban, és az érzelmek viharában, akkor ugyanis a közhely szerint mindent szabad. Már réges rég kifejtettem, hogy szerintem miért nem szentesíti a cél az eszközt. Szóval szerintem nem minden szabad.

Persze lehet arra is következtetni, hogy megvezetnék mást, pedig soha ilyet nem tennék, mert más érzései pont annyira érzések, mint az enyém.

Néha úgy érzem, hogy fizikailag képtelen vagyok arra, hogy vetítsek valakinek. Nehezen bírom ki, hogy ne mondjam meg az igazat. Lehet, hogy ezért vagyok képtelen a pasizásra? :) Lehet, de nem bánom, nekem nem megy furfangosan.

Ennek ellenére jó gyakorolni az önfegyelmet, mert az a tapasztalatom, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. :)

benne élsz

Ez most pont olyan, amit a költemény írójának szánnék. :)

paradise

Még mindig az egyik kedvenc zenekarom. Örömmel látom az új dalt, nagyon tetszik, bár még van mit fordítani rajta. :)

:)

Ezt a videót egyik legédesebb hugim küldte nekem, hogy tegyem itt közzé. :) Erről én jutottam az eszébe. Édes :)

Puszi Neki :)

politika

Nem gondoltam volna még ma reggel sem mikor felébredtem, hogy ilyen című, ill témájú bejegyzést írok, de hát a kép megihletett. :D

A képen Orbán Viktort láthatjuk, aki igen nagy tempóval már már repül a tócsa felett. :D Mondhatni felülemelkedik a problémán :D Reméljük az ország problémáin nem  ilyen sebességgel emelkedik felül.. :D

Azt tudni kell, hogy szarok a politikára, mielőtt el megyek szavazni megnézem a híreket, és ennyi.. Hogy miért szavazok, mert az a kötelesség. Ha más beleszólásom nincs, legalább ezzel éljek.

Engem annyira nem érdekelnek az események ebben a kis országban, hogy olyan adót nem is nézek, amiben adnak híreket..

A véleményemet csak a kevés, ámde negatív hír formálta.. :D

álmatlanság

nem tudok aludni.. ennek nincs oka a stresszhez, egyszerűen csak válogatom a dalokat, amik régen semmit nem jelentettek, és most sorban megszólalnak. mindegyik szól hozzám, és mesél valamit, tanít valamit. valamit, amit még mindig nem tudtam megérteni. rossz tanuló vagyok, tudom. sajnálom.

azt hiszem nem lenne szabad szomorkásnak lennem, mert nagyon sokat nyertem, csakhogy ugyanakkor rengeteget vesztettem. olyat, ami nem is volt az enyém. igen. de ami nem is volt az enyém, azt nem is veszíthetem el.. (?)

nyert a jó öreg realitás, amit úgy utálok magamban. és most nem is foglalkoztam vele.. most kivételesen.. :)

najó, leteszem a fejem, holnap rossz kedvel ébredek, sokat dolgozok, a telefonom megpróbálom távol tartani magamtól, és régi önmagam lenni. :)

még nem jutottam el oda, hogy beleképzeljem magam más helyébe, és átérezzem.. és az van, hogy nem is merem..!

szóval várom,
hogy jöjjön a szememre álom..
valami szép, valami túlvilági,
valami, ami  mindent megváltoztat,
csodálatos bohózat.

a sógornőm legutóbbi csizma kereséséről mesélt. sokat végignézett már, mire megtalálta azt, ami minden szempontból szuper volt, jó volt a sarka, a hossza, az állása, a stílusa, csak 1 probléma volt vele, az ára.
a számoknak úgy tűnik, hogy mindent eldöntő erejük van.

Gondos bocsok

Megtaláltam gyerekkorom legkedvencebb meséjét. Egyszerűen szuperédesek és mindent megoldanak, előttük nincs akadály és mindezt a szeretet erejével teszik. Ha valakinek van kazettája, vagy bármi anyaga erről, az juttassa el nekem, legyen olyan kedves, visszaadom.. ..egyszer.. :D

ááá és áááá

Nem viccelek, switchfoot koncert lesz Bécsben!!! A tény kissé mellbevágott, és hacsak nem lesz nagyon sürgős és halaszthatatlan tennivalóm, v nem haldoklom éppen, akkor ott a helyem, mert életem másik nagy élménye lenne az előző switchfoot koncert után!!

Így hát bíztatok mindenkit, hogy tartson velünk, mert garantáltan felejthetetlen lesz :)

nagyra nőtt retardáltak :D

én:

'nincs olyan csoport, ahova nagyra nőtt retardáltak járnak?'

Matake:

ha lenne én oda mennék, de sajnos nem találtam

jujj

most ugrott be h te most a 2 pasiból idéztél

xD

azt hittem a konfira most jelentkezel

én:

xDDD báááh

ne hétköznapit

Azon gondolkodtam mostanság, hogy mi a mércéje annak, hogy jó ahogy élek.. Mert ha mindent úgy tennék, ahogy nekem jól esik, akkor biztos jó lenne az élet, mert igen kényelmes lenne. De ez valahogy annyira üres és magamnak való lenne. Annyira kiábrándító, amikor valaki nem is tud mással számolni, mást figyelembe venni. Csak a saját élete, kényelme az ami irányítja a mindennapjait. Szóval hamar kizártam, bár nagyon hajlamos vagyok, hogy így álljak hozzá a kisebb kérdésekhez.

Nem mondom, hogy ki kell zárni a saját tényezőt, hogy csak másokért élni, és mindenki véleményét figyelembe kell venni, mert az sem egészséges, ha másokhoz mérjük, igazítjuk az életünket. Olyan kettősség van bennem ezzel kapcsolatban. Mármint olyan tekintetben, hogy olyan dolgokat teszek, amik a legjobban esnek nekem, csak úgy érzem, hogy ez annyira üres.. Minél inkább a magam örömét keresem, annál kevesebbet ér, és annál kevésbé tartalmas.

Hogy a tárgyra térjek, valami másra gondoltam. Nagyon érdekes dolog elevenedett fel bennem kedden. Arról hallottam egy előadást, hogy minél kevésbé űzzük a saját kedvtelésünket, és inkább figyelünk a múlhatatlan értékekre, mondjuk a kapcsolatokra, a tisztaságra, az igazságra, annál teljesebb és jobb lesz az élet.

A másik érdekes gondolat az volt, hogy nem azok a jó emberek, akik mindig tökéletes döntést hoznak, vagy a legjobban cselekednek (ez nagyon becsülendő, csak nem mindig van így), hanem azok, akik ha ballépést követnek el felállnak. Ha valaki fel tudja ismerni a hibáit, és hagyja hogy dolgozzon az életében az ami megeleveníti, visszatéríti a helyes irányba, és olyan életre sarkall ami túlmutat a gyengeségeinket. Ez már túlságosan közhelyes úgy érzem, de igaza van.
Arról sincs szó, hogy kell dobni minden kedvtelést, csak hagyni kell utat ennek az isteni erőnek, hogy az formáljon. Szóval van még mint változni. ;)

Addig van jó irányban az ember, amíg változóképes és a  háttérbe tudja szorítani a hibáit.

koncert

Vasárnap jó kis koncert volt... Hosszú volt, de érdekes, olyan járkálós. Nehéz volt egyhelyben végignézni, legalábbis számomra. Mindezzel együtt jókis üzenetek voltak. Az elején a már jól ismert magyar előadók sorakoztak fel, amit nagyon sajnálok, hogy az amaro delt nem hallottam, de a többi is jó volt. :)

A befejező dal tetszett a legjobban az egész estében. :)

Azt is meg kell említeni, hogy ismét ingyen jutottam a jegyhez, mert meghívtak.. :D

kaptam egy verset :)

Versben elmondani nehéz hogy a Hajnal mit jelent nekem,
melyet mosolyod ragyogtat az éltemen,
Egy kedves mosoly melyet érzek mindig mikor veled beszélek,
Kedvesen csendben én is elmosolyodok,egy kis fintor mi orrom alatt húzódik mikor veled beszélek.
Ha többet tehetek minden nap csak a mosolyod után keresek,
lopva egy percből mit a Hajnal nekem engedett,
már is nem olyan rosszak a mindennapok.
A Hajnal elmúlik de én megmaradok csendben örzöm titkolt mosolyom,
és magamban tudom te is rejted a tied mit neked adok.

hát ez nagyon nem semmi :) egy jóbarátomtól kaptam!! 

meg kellett örökítenem, hogy ne csak egy üzenet maradjon, bár számomra nem csak egy üzenet, hanem egy ritka kedves üzenet :)

szarni rá

mostanában elég sokszor mondom ezt, és naaagyon jóó. nem azért, mert hülye vagyok, vagyis csak egy kicsit, de amit nem lehet befolyásolni, csak aggódni miatta, akkor nem érdemes idegesíteni magunkat! egyszerűen be kell venni a "leszarom kapszulát" :) annyi klassz dolog van még az életben, amire érdemes több figyelmet fordítani ;)