nem tudok aludni.. ennek nincs oka a stresszhez, egyszerűen csak válogatom a dalokat, amik régen semmit nem jelentettek, és most sorban megszólalnak. mindegyik szól hozzám, és mesél valamit, tanít valamit. valamit, amit még mindig nem tudtam megérteni. rossz tanuló vagyok, tudom. sajnálom.
azt hiszem nem lenne szabad szomorkásnak lennem, mert nagyon sokat nyertem, csakhogy ugyanakkor rengeteget vesztettem. olyat, ami nem is volt az enyém. igen. de ami nem is volt az enyém, azt nem is veszíthetem el.. (?)
nyert a jó öreg realitás, amit úgy utálok magamban. és most nem is foglalkoztam vele.. most kivételesen.. :)
najó, leteszem a fejem, holnap rossz kedvel ébredek, sokat dolgozok, a telefonom megpróbálom távol tartani magamtól, és régi önmagam lenni. :)
még nem jutottam el oda, hogy beleképzeljem magam más helyébe, és átérezzem.. és az van, hogy nem is merem..!
szóval várom,
hogy jöjjön a szememre álom..
valami szép, valami túlvilági,
valami, ami mindent megváltoztat,
csodálatos bohózat.
a sógornőm legutóbbi csizma kereséséről mesélt. sokat végignézett már, mire megtalálta azt, ami minden szempontból szuper volt, jó volt a sarka, a hossza, az állása, a stílusa, csak 1 probléma volt vele, az ára.
a számoknak úgy tűnik, hogy mindent eldöntő erejük van.
