Egy annyira bohém ember, mint én, azt sem tudja, hogy mit jelent. Sajnálom, de nagyon nehezen tudok bármit is beosztani. Nem tudok senkivel közvetve beszélni. Nekem soha nem kell a kevés, nekem a minden kell.
Ahhoz viszont, hogy egy kicsi mértékben is tudjuk irányítani a körülöttünk folyó eseményeket először magamat kell kordában tartani és irányítani. Ez a szomorú valóság. Ráadásul ahhoz ravasznak kell lenni, blöffölni kell. Másokkal azt láttatni, amit látni akarnak, vagy mi akarunk, hogy lássanak.
De mielőtt valaki azt gondolná rólam, hogy kétszínű vagyok, ez nem igaz. :) Mindig egyenesnek kell lenni, kivéve a háborúban, és az érzelmek viharában, akkor ugyanis a közhely szerint mindent szabad. Már réges rég kifejtettem, hogy szerintem miért nem szentesíti a cél az eszközt. Szóval szerintem nem minden szabad.
Persze lehet arra is következtetni, hogy megvezetnék mást, pedig soha ilyet nem tennék, mert más érzései pont annyira érzések, mint az enyém.
Néha úgy érzem, hogy fizikailag képtelen vagyok arra, hogy vetítsek valakinek. Nehezen bírom ki, hogy ne mondjam meg az igazat. Lehet, hogy ezért vagyok képtelen a pasizásra? :) Lehet, de nem bánom, nekem nem megy furfangosan.
Ennek ellenére jó gyakorolni az önfegyelmet, mert az a tapasztalatom, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. :)
