Hogy befejezzem a tegnapi bejegyzésemet, most a vigasztalásról lesz pár sor.
Amikor kerestem képeket, és pár gondolatot a gyászról, nem volt túl sok, a halálról a szenvedésről sokkal több szó van, mint a gyászról. A sorozatok, a filmek, a dalok mind tele vannak halállal. Egy izgalmas filmet ma már nem tudnak eladni kellő mennyiségű vér nélkül.
Vannak már médiumok, szellemek, vámpírok, de nincs gyász. Nem mutatnak sehol irányt, megbánást, bocsánatot, csak vért és szenvedést. Az egyik film arról szól, hogy soha nem szabad sírni. Legyen férfi, nő, vagy gyerek a főszereplő, kap egy géppisztolyt a hátára, és végeznie kell a gonoszokkal, (persze a történet végére egyedül marad), de ez ad majd feloldozást a fájdalmára. Ez a televízióban úgy megy minden nap, mint az esti mese.
Már több éve, hogy egy távolabbi családtagom elköltözött a Mennybe. Szomorú voltam, miért ne lettem volna az.. Olyan üzenetet hallottam akkor, amit szerintem soha nem fogok elfelejteni, egyetlen mondat: "A felhők felett mindig süt a Nap."
Akármilyen nagyok a felhők, akármennyire rég láttuk a napfényt utoljára, a Nap mindig ott van fent, csak várni kell amíg a felhők eloszlanak. Vagy keresni a Napot, mert mindig ott van. :)
A másik, és legfontosabb dolog, hogy viszont lehet látni azokat, akiknek előbb jött el az idejük, mint a miénk. El kell fogadni azt a szeretet ami a korábbi bejegyzésben van írva, és azt is, hogy mindent elmos Jézus vére és szenvedése, így bármikor Isten elé állhatunk, és beenged minket is a Mennybe azokhoz, akik már átélték ugyanezt.
Tegnap hallottam egy előadást, nagyon megfogott, a címe a Gyász volt.
Amikor az elején meghallottam a témát és a felvezetőt, akkor arra gondoltam, hogy most kéne lemenni és bedobni pár teát, vagy SzÖRpöT:D De nem adom fel ilyen könnyen, a nehéz témákkal is meg kell küzdeni, mert érdekesek, és később még hasznát lehet venni, amikor tényleg van válás, gyász, vagy nagyon mély fájdalom az életemben. Szóval bent maradtunk, és végighallgattuk.
Belekezdenék a közepébe. Amikor minket ilyen érzések kerítenek körbe, akkor az érzések a legnehezebbek, mert olyan súlyuk van, amit nagyon nehéz elviselni. Ilyenkor a szívünk szívesebben lenne érzéketlen, vagy leginkább nem is létezne, vagy csak egy árnyék lenne jövő nélkül. Ezzel szemben az érzéseket meg kell élni, át kell élni, hagyni kell - általában sok időt, - hogy leülepedjen, és lehetőleg letisztuljon a belsőnkből.
Két és fél hete történt a cicánkkal egy nagyobb baleset, véletlenül forró olaj ömlött rá. Vasárnap történt, tehát állatorvoshoz nem tudtuk elvinni, hétfőn már jobban nézett ki, ezért nem akartuk még annak is kitenni, hogy elvigyük, kínozza egy kicsit az állatdoki, és hazahozzuk.
Inkább kerestünk neki egy olyan helyet, ahol átvészelheti a telet, készítettünk neki tiszta rongyokat, vizet, kaját, meg ilyesmit, és gyakran ránéztünk. Nem tudtunk vele semmi többet tenni, csak biztosítottuk arról, hogy vele vagyunk, és csak az ép bundáját simogattuk. Napokig nem evett, csak ivott, ha jó idő volt kiengedtem egy picit, aztán vissza. Így ment ez napokig, amíg nem akart magától kimenni, és nem akart már visszamenni a helyére, persze másnap már igen. Folyamatosan nyalogatta a bundáját, és főleg a sebeit. 5-6 nap múlva már evett, jött - ment, hízelgett, mint előtte. Most megfürdettem, hogy az ép bundája ne legyen olajos, és melegítse, amire most nagy szüksége van. Most látom, hogy mekkora sebei vannak, nagyon fájhatott neki.
A fizikai sebeknek és a lelki sebeknek hasonló a természetük, általában véletlen okból keletkeznek, és folyamatosan tisztítani kell, ha úgy tetszik nyalogatni, és várni, hogy gyógyuljon. Kell hozzá a segítség, lehetőleg szakszerűen kezelni kell. Ha a baleset után azonnal elkezdtük volna nyagázni, aztán kidobjuk a hidegre, mintha minden rendben lenne, valószínűleg belehal. Mindennek hagyni kell időt, hogy lecsengjen, gyógyuljon, és az érzésekkel szembe kell nézni.
Bármi történik is, hinni kell a jövőben, és hinni kell a Gyógyítóban, mert "Miattunk kapott sebeket, vétkeink miatt törték össze őt, Ő bűnhődött, hogy békességünk lehessen. Sebei árán gyógyultunk meg."
Úgy rémlik írtam már egy bejegyzést arról, hogy a sebek gyógyítanak, de ez egy sokkal későbbi fejezet.
Annyit mondanék el belőle, hogy van aki korábban már minden szenvedésünket átélte, és tudja, hogy mi zajlik le bennünk.
Szóval a koncert!! :D Hát az kőkemény volt, és az is, ahogy odajutottunk! :D Utazásom úgy indult, hogy hétvégén nem járt az a busz, amivel szerettem volna menni. :D Szóval kis könyörgés után Édesapa bevitt pestre, ahol vettem fel pénzt egy kettétört bankkártyáról, váltottam és irány a Déli, ahol találkoztam Gerivel, onnan irány Tatabánya, ott beszálltuk egy nagyon izgi kisbuszba 5 társunkkal. :D
A kisbusz azért volt vicces, 100km után simán leállt! :D bütykölték kb 1 órán át, és mentünk tovább, ezután fél óránként leállt, és bütykölni, vagy várni kellett.. :D 2-3 óra késéssel odaértünk Bécsbe, ahol nagyon klasszul eltévedtünk, ráadásul nem tudtunk csak egy icipicit várost nézni. Annyi biztos, hogy nagyon bájos, romantikus város.. :) Megtalálta mindenki a jegyeket, és irány a gasometer city!!!
Kis várakozás után jött a KONCERT máshogy nem tudom írni, mer a switchfoot koncertet semmi általam eddig hallott koncerttel nem tudom összehasonlítani. Annyira közvetlen a stílusa, mély a mondanivalója, és ütős a zenéje, hogy le sem tudom írni milyen érzés. :) Tavaly már voltam egy switchfoot koncerten szlovákiában, így fel tudtam készüli erre a nagy élményre, és mégsem :) Azt hiszed, hogy tudod mi következik, de annál sokkal nagyobb élmény, hogy készülni tudj rá, (kb mint a legjobb csók.. :D ) hirtelen nem tudom máshoz hasonlítani, de szerelem van, az biztos... :D A koncerten 100%ig felpörögtek, minden fáradságuk ellenére.
Jon ismét nagyot alakított, felállt az első sorba a kordonra és ott énekelt a közönségnek, aztán simán felfeküdt a rajongókra és úgy énekelt tovább.. Ezután leugrott, hátrament, és hátulról a lépcső tetejéről énekelt! Ezután visszament a színpadra és a csapattal zúzott tovább!
Jon fantasztikus előadó, fantasztikus énekes, és gitáros. Olyan érzelmekkel tud énekelni és előadni, akkora átéléssel, amire csak kevés, nagyon mélyen érző ember képes.
már csak egyet kell aludni, és itt a switchfoot konceeert!! ennél már csak az a jobb, hogy lesz bőven időm kipihenni az egészet! :D ugyanis csütörtökön megyek legközelebb dolgozni :D :D éjjáááóóó :D
végre lesz időm kabit, meg csizmát venni, és talizni mindenkivel :))
Kedves olvasók, ezúton szeretném közölni veletek, hogy nagyon táncolhatnékom van. Ennek érdekében, illetve ennek megfelelően el kell gondolkodnotok, hogy mikor lehetne erre sort keríteni! ;D Ezúttal is köszönöm. :D
Van egy hobbym amit idő és alkalom híján elég ritkán űzök, és ez akármilyen meglepő a póker. :D Főleg a texas holdemet favorizálom, és általában elektronikusan űzöm. Erre az szokott lenni a kérdés, hogy nem uncsibb, mint a rendes póker? De, az élő dolgoknak soha nincs párja (pl. beszélgetés, zene).
Az emlékezetemben olyan élő pókermeccsek élnek, amit nem lehet überelni, és remélem nem is fogok soha. :D A másik kérdés, hogy szoktam e nyerni, általában nagyot szakítok, de a virtuális játék nem erről szól, főleg nem amelyiket értéktelen zsetonnal játsszuk. Itt az élmény a lényeg.
A dolognak az a története, hogy volt barátom tanított meg pókerezni, legalábbis nagyjából. Nagy zsuga bubus. .:D Azt viszont nem mondanám, hogy minden emlék kellemes, ami ehhez kötődik, de azért mégis mindig van bennem egy kis nosztalgia. Szóval ő tanított meg először játszani. Az első amit megtanultam, hogy csak akkor lehet nagyot nyerni, ha nagyot kockáztatunk. De ez nem olyan vaktába kockáztatás, ez aktuális esélyek alapján történő játék. Sokkal több köze van hozzá a logikának, mint a szerencsének. Ha az elméleti oldalát nézzük, akkor jobban hasonlít a sakkra.
Ezt azért meséltem el, mert az életben is így működik. Nincs győzelem kockázat nélkül :) És bárhogy is van, meg kell tanulni játszani az életben, hogy mikor és mit érdemes kockáztatni.
Jelenleg úgy érzem, hogy semmi veszteni valóm sincs. Akik fontosak számomra, és akiknek fontos vagyok, azokkal egymás mellett vagyunk mindentől függetlenül. Valahogy olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, hogy sokkal többet kaptam az ő személyükben / a ti személyetekben, mint ami bárkinek valaha is lehet. Azt gondolom, hogy ezek nem olyan kapcsolatok amik valaha elveszíthetőek lennének.
Minden mással, és mindenki mással viszont úgy állok, hogy ha elvesztem, akkor nem bánkódok miatta, mert úgyis akad helyette más, vagy valaki más. :)
folytatom a korábbi bejegyzésemet, de már videókat is eszközölök hozzá. szóval megtalálta Papa a legzúzósabb szektort, a T szektort, ami a kapu mögötti rész! amikor megtudtam, hogy oda szól a jegy, akkor kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem biztos, hogy jönnöm kéne, de nem akartam cserbenhagyni őt. :)
és milyen jól tettem, hogy nem hagytam cserben, nem semmiből maradtam volna ki. :)
azért volt bőven minek örülni, és mondanom sem kell, hogy rendesen szurkoltunk egyszer majd nem beestem a sorok közé, de Papa elkapott.. :$ :D
erről eszembe jutott, amikor legutóbb voltam kint meccsen, Debrecen - Szófia meccs volt, BL selejtező, ugyanígy a puskásba, és természetesen akkor is mi nyertünk :) nagyon nagy storya van, úgy kezdődött, hogy van egy jó barátom, murphyke, akinek van egy barátnője, akinek a bátyja rendőrszázados, és ők tartották a rendet. a százados pasi bevitt minket rendőrkocsival a stadionig, ott pedig felmentünk a lelátóhoz, persze a hátsó bejáraton és teljesen ingyen! :D engem legalább vitt a fakabát, és nem hozott a meccsről. :D
Manapság nehéz itthon bármire is büszkének lenni, mert ez a pici ország sok sebből vérzik sajnos. Ha valamire, hát a jelenlegi válogatottunkra büszkék lehetünk, legalábbis arra a csapatra, amelyik felállt most. Tudnak küzdeni ha akarnak, és bennük van az a hit, (amire minden embernek szüksége van, és az élsportban elengedhetetlen) hogy bármit el lehet érni, amit igazán szeretnénk!
Úgy nézett ki a dolog, hogy hulla fáradt és éhes voltam, de ez hamar elmúlt..
A "T", azaz tombolós szektorba szólt a jegyünk, papával.. :D Nem hazudtolták meg magukat, le sem lehetett ülni, mindenki kikelt magából, és önfeledten szurkolt. :)
Nagyon klassz élmény volt kint ordibálni a többiekkel.
A meccs nagyon jó volt, a közönség a végén annyira élvezte, hogy nem mentek el hamar, hanem hanem az utolsó 10 percben az 5. gól után felállva szurkolt mindenki.. :) sőt előrementek, hátha megfoghatják a győztesek kezét. Jó volt látni, hogy mindenki milyen büszke.. :) Nem számított, hogy milyen klub, milyen idős, semmi. :) Klassz volt a közönség is, jó volt kint lenni. :)
Egyébként annyira volt tombolós a szektorom, hogy még családok és gyerekek is voltak ott! :D
Már hetek óta azon gondolkodom, hogy milyen szerencsés, mondhatni áldott vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül engem. Nagyon szeretek mindenkit, aki így figyel rám. Az életben az őszinte pillanatok a legnagyobb ajándékok, mert a többi olyan, mint a füst, csípi a szemünk és végül elszáll. És tényleg jobb, hogy elszáll.. :)
Aminek még jobban örülök, az az a gondoskodás, amit nem érdemlek meg! Egy picit sem.
Van az verssor, a mit Dávid király írt: "Füves legelőkön terelgetsz, csendes vizekhez vezetsz engem." Nagyon ismert sorok ezek a 23. Zsoltárból vannak.
Dávid életéről tudni kell, hogy amíg nem lett király, addig Saul, az elődje üldözte, Dávid viszont nem bántotta Sault, hanem türelmesen tűrt, és várta, hogy mi lesz ennek a vége. Szóval Dávid élete, aki pásztorból lett király habár siker story, de korántsem nevezhető zökkenőmentesnek.
Ő mindennek ellenére írta ezt a verset, amit az utóbbi időben megértettem! Habár nehéz helyzeteken megyünk át, de ha Isten velünk van, akkor füves legelőnek, és csendes hűs vizeknek tűnik minden így sok hónappal a nehézségek után. :)
Tegnap este megnéztük Richivel a Benjamin Button különös életét, mondanom sem kell, hasonló kérdések mocorogtak a fejemben az utóbbi időben, de már nagyjából lecsengtek.
A film sok gondolatot felvetett bennem, amiből már csak kevésre emlékszem, de a két legfontosabb ami megmaradt, az időzítés, és hogy ne kelljen soha semmit megbánni. :)
Mindig úgy gondoltam, hogy sokkal meghatározóbb az élethelyzet a kornál, ez a filmben is hangsúlyt kapott.
Jó pár gondolat volt a halálról, arról, hogy miért félünk az öregségtől, foglalkozott az előítéletekkel, a szépséggel, az érzelmekkel.
Közvetve persze azt is felvetette, hogy rövid életünkből milyen sokat pazarlunk. Ami a legjobban tetszett az a végén volt, hogy soha nem vagy túl öreg, vagy túl fiatal ahhoz, hogy újragondold az életed, és a céljaidat. :)
Vannak már médiumok, szellemek, vámpírok, de nincs gyász. Nem mutatnak sehol irányt, megbánást, bocsánatot, csak vért és szenvedést. Az egyik film arról szól, hogy soha nem szabad sírni. Legyen férfi, nő, vagy gyerek a főszereplő, kap egy géppisztolyt a hátára, és végeznie kell a gonoszokkal, (persze a történet végére egyedül marad), de ez ad majd feloldozást a fájdalmára. Ez a televízióban úgy megy minden nap, mint az esti mese.
A másik, és legfontosabb dolog, hogy viszont lehet látni azokat, akiknek előbb jött el az idejük, mint a miénk. El kell fogadni azt a szeretet ami a korábbi bejegyzésben van írva, és azt is, hogy mindent elmos Jézus vére és szenvedése, így bármikor Isten elé állhatunk, és beenged minket is a Mennybe azokhoz, akik már átélték ugyanezt.
