köszönöm :)

Már hetek óta azon gondolkodom, hogy milyen szerencsés, mondhatni áldott vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül engem. Nagyon szeretek mindenkit, aki így figyel rám. Az életben az őszinte pillanatok a legnagyobb ajándékok, mert a többi olyan, mint a füst, csípi a szemünk és végül elszáll. És tényleg jobb, hogy elszáll.. :)

Aminek még jobban örülök, az az a gondoskodás, amit nem érdemlek meg! Egy picit sem. 

Van az verssor, a mit Dávid király írt: "Füves legelőkön terelgetsz, csendes vizekhez vezetsz engem." Nagyon ismert sorok ezek a 23. Zsoltárból vannak. 

Dávid életéről tudni kell, hogy amíg nem lett király, addig Saul, az elődje üldözte, Dávid viszont nem bántotta Sault, hanem türelmesen tűrt, és várta, hogy mi lesz ennek a vége. Szóval Dávid élete, aki pásztorból lett király habár siker story, de korántsem nevezhető zökkenőmentesnek. 

Ő mindennek ellenére írta ezt a verset, amit az utóbbi időben megértettem! Habár nehéz helyzeteken megyünk át, de ha Isten velünk van, akkor füves legelőnek, és csendes hűs vizeknek tűnik minden így sok hónappal a nehézségek után. :)