Az emlékezetemben olyan élő pókermeccsek élnek, amit nem lehet überelni, és remélem nem is fogok soha. :D A másik kérdés, hogy szoktam e nyerni, általában nagyot szakítok, de a virtuális játék nem erről szól, főleg nem amelyiket értéktelen zsetonnal játsszuk. Itt az élmény a lényeg.
A dolognak az a története, hogy volt barátom tanított meg pókerezni, legalábbis nagyjából. Nagy zsuga bubus. .:D Azt viszont nem mondanám, hogy minden emlék kellemes, ami ehhez kötődik, de azért mégis mindig van bennem egy kis nosztalgia. Szóval ő tanított meg először játszani. Az első amit megtanultam, hogy csak akkor lehet nagyot nyerni, ha nagyot kockáztatunk. De ez nem olyan vaktába kockáztatás, ez aktuális esélyek alapján történő játék. Sokkal több köze van hozzá a logikának, mint a szerencsének. Ha az elméleti oldalát nézzük, akkor jobban hasonlít a sakkra.
Ezt azért meséltem el, mert az életben is így működik. Nincs győzelem kockázat nélkül :) És bárhogy is van, meg kell tanulni játszani az életben, hogy mikor és mit érdemes kockáztatni.
Jelenleg úgy érzem, hogy semmi veszteni valóm sincs. Akik fontosak számomra, és akiknek fontos vagyok, azokkal egymás mellett vagyunk mindentől függetlenül. Valahogy olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, hogy sokkal többet kaptam az ő személyükben / a ti személyetekben, mint ami bárkinek valaha is lehet. Azt gondolom, hogy ezek nem olyan kapcsolatok amik valaha elveszíthetőek lennének.
Minden mással, és mindenki mással viszont úgy állok, hogy ha elvesztem, akkor nem bánkódok miatta, mert úgyis akad helyette más, vagy valaki más. :)
