Tegnap hallottam egy előadást, nagyon megfogott, a címe a Gyász volt.
Amikor az elején meghallottam a témát és a felvezetőt, akkor arra gondoltam, hogy most kéne lemenni és bedobni pár teát, vagy SzÖRpöT:D De nem adom fel ilyen könnyen, a nehéz témákkal is meg kell küzdeni, mert érdekesek, és később még hasznát lehet venni, amikor tényleg van válás, gyász, vagy nagyon mély fájdalom az életemben. Szóval bent maradtunk, és végighallgattuk.
Belekezdenék a közepébe. Amikor minket ilyen érzések kerítenek körbe, akkor az érzések a legnehezebbek, mert olyan súlyuk van, amit nagyon nehéz elviselni. Ilyenkor a szívünk szívesebben lenne érzéketlen, vagy leginkább nem is létezne, vagy csak egy árnyék lenne jövő nélkül. Ezzel szemben az érzéseket meg kell élni, át kell élni, hagyni kell - általában sok időt, - hogy leülepedjen, és lehetőleg letisztuljon a belsőnkből.
Két és fél hete történt a cicánkkal egy nagyobb baleset, véletlenül forró olaj ömlött rá. Vasárnap történt, tehát állatorvoshoz nem tudtuk elvinni, hétfőn már jobban nézett ki, ezért nem akartuk még annak is kitenni, hogy elvigyük, kínozza egy kicsit az állatdoki, és hazahozzuk.
Inkább kerestünk neki egy olyan helyet, ahol átvészelheti a telet, készítettünk neki tiszta rongyokat, vizet, kaját, meg ilyesmit, és gyakran ránéztünk. Nem tudtunk vele semmi többet tenni, csak biztosítottuk arról, hogy vele vagyunk, és csak az ép bundáját simogattuk. Napokig nem evett, csak ivott, ha jó idő volt kiengedtem egy picit, aztán vissza. Így ment ez napokig, amíg nem akart magától kimenni, és nem akart már visszamenni a helyére, persze másnap már igen. Folyamatosan nyalogatta a bundáját, és főleg a sebeit. 5-6 nap múlva már evett, jött - ment, hízelgett, mint előtte. Most megfürdettem, hogy az ép bundája ne legyen olajos, és melegítse, amire most nagy szüksége van. Most látom, hogy mekkora sebei vannak, nagyon fájhatott neki. 
A fizikai sebeknek és a lelki sebeknek hasonló a természetük, általában véletlen okból keletkeznek, és folyamatosan tisztítani kell, ha úgy tetszik nyalogatni, és várni, hogy gyógyuljon. Kell hozzá a segítség, lehetőleg szakszerűen kezelni kell. Ha a baleset után azonnal elkezdtük volna nyagázni, aztán kidobjuk a hidegre, mintha minden rendben lenne, valószínűleg belehal. Mindennek hagyni kell időt, hogy lecsengjen, gyógyuljon, és az érzésekkel szembe kell nézni.
Bármi történik is, hinni kell a jövőben, és hinni kell a Gyógyítóban, mert "Miattunk kapott sebeket, vétkeink miatt törték össze őt, Ő bűnhődött, hogy békességünk lehessen. Sebei árán gyógyultunk meg."
Úgy rémlik írtam már egy bejegyzést arról, hogy a sebek gyógyítanak, de ez egy sokkal későbbi fejezet.
Annyit mondanék el belőle, hogy van aki korábban már minden szenvedésünket átélte, és tudja, hogy mi zajlik le bennünk.
