jöhet az új :)

Van egy olyan könyv bent, amibe mindennek le van írva a lejárati ideje. Arra gondoltam, hogy na igen, új év, új könyv, új lehetőségek. Egy teljesen új és tiszta könyv, vagy mégsem. Tegnap már a 2012-es könyvbe írtam. Aztán rájöttem, hogy az élet is ilyen. Pont ilyen, már most beleírhatjuk a terveinket, a vágyainkat, és ez már befolyással van a jövő évünkre. Beleírjuk a munkánkat, a szeretetünket, és jövőre meg lesz az eredménye, ebben biztos vagyok.

Soha nem szeretettem az újévi fogadalmakat. Amire vissza tudok emlékezni, még senki nem vette komolyan ezeket. Nem igazán emlékszem a tavalyi fogadalmamra, vagy vágyamra. Talán egy dologra emlékszem, de az sem jött be. :) Ilyen az élet, amit pedig nem is kívántam, az bejött.. Vagy, hogy pontosabban fogalmazzak, megkaptam, mint egy ajándékot. :)

Ha arra gondolok, hogy mit is kívánnék jövőre, nem tudom, mert mindenem megvan, amit csak szeretnék, és az az érzésem van, hogy ha év közben támadna valamihez kedvem, azt is meg fogom kapni a Gondviselőtől.

Hasonló boldog új évet kívánok mindenkinek. :) 

Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :)

és a legjobb :D

Igen, én vagyok a legkisebb :)

régi karácsony :)

Egy újabb meglepi, egy fotó, amin Betti, Richi, Atti, és én szereplünk. :) Milyen kis édesek voltunk (vagyunk). :D

cipősdoboz koncert

Már pont ideje volt elmenni egy koncertre, mert egy hete voltam utoljára.. :D Ilyen nagyobb volumenű koncerten viszont már elég rég voltam..

Tegnap cipősdoboz koncert volt, aki nem ismerné a fogalmat, rengeteg cipősdobozt várnak ajándékkal, játékkal meg nasival megpakolva, ezeket eljuttatják azoknak a gyerekeknek, akik nélkülöznek valamilyen formában. Ennek a fantasztikus dolognak volt egy gála estje, ahol fellépett a Golgota Gospel Kórusa, Pintér Béla, Szabó Balázs, a Belmondo, a Balkán fanatik, és kedvencem a Pannonia Allstar Ska Orchestra!! és végül Caramel.

Ott voltam a gospel kórus egyik első koncertjén, így összehasonlítva nagy fejlődésen mentek keresztül, és ezt nem csak a tagokra számára értem, hanem természetesen a zenére is. Nekem alapvetően nem a stílusom, és azt hiszem ez a fejlődés még nincs befejezve.

A Belmondó zenekarnak vannak jó számai, de nem kifejezetten tartottam az estéhez illőnek, viszont nagyon jó hangulatot csináltak. :)

Utánuk következett a Balkán Fanatik, ami meglepően nagyon jó volt! Egyszerűen oda vagyok minden dalért! :) Azért volt csupán meglepő, mert nem ismerem még őket ilyen jól, úgyhogy minden dallal meglepetést okoztak. :)

Ezután jött a Pannonia Allstar Ska Orchestra, ami fergeteges hangulatot csinált, és még az ülős közönség felét is megmozgatta. Valljuk be, nem ülős gálaestekhez vannak szokva, ahogy én sem. :D Ennek ellenére viszont hozták a Paso hangulatot, és nagyon jó volt. Ezután el kell mennem még sok koncertükre! :)

Ezután jött Caramel, aki megédesítette az estét egy kis romantikával, nekem viszont túl édes lett. :D Legalább mindenkinek volt kedvére való muzsika. :D

memories :)

Hát igen, régen még sokat énekeltünk, szavaltunk, játszottunk, barátkoztunk, és nagyon vártuk az ajándékot, ez volt a legjobb dolog a Karácsonyban. Ráadásul emlékeim szerint akkor még több hó volt ebben az évszakban, és csudajókat szánkóztunk :)

Hogy felsoroljam: hátul Szandi, előtte Attila, Szandi mellett Janka, hátul Beni, előtte Csabi, mellette Márk.. és bal oldalt a lelkes kislány én vagyok :D

only hope

ohhohooo :) Nem semmi történt ma!! : )

Először is ott kezdeném, hogy nem most kezdődött ez a folyamat, hanem már korábban.
Egy ideje érlelődött bennem, hogy szeretnék a vállalaton belül valami pluszt tanulni, és újba folyamatba kezdeni. Fogalmam sem volt az elején, hogy hogyan mozdítsam előre az ügyet, aztán rájöttem, hogy nálunk ez könyököléssel megy. Mondanom sem kell, hogy ez a legkevésbé sem az én formám! Hányingerem van az ilyesmitől, ráadásul, ha valamit nem szemtől szembe intézünk el egymással. A másik módszer pedig a hátulról dolgozás lett volna. Úgy értem, hogy a nyalás, de ha így érnék el bármit az életben, akkor nem lennék büszke magamra soha többé, és más sem lenne rám az.

Így aztán maradt a legnehezebb, hogy kivárják a munkámnak a végét, illetve a következményét. Nem egyszerű, de mindent rá lehet bízni arra a személyre, aki a kezdetekben elindította a világot.

Szóval amire vártam az eljött, kaptam egy esélyt arra, hogy megvalósítsam az egyik vágyamat. Őszintén szólva, a rendes munkán kívül többet nem tettem, nem tepertem, nem nyaliztam, így csakis az Istennek köszönhetem ami történt.

az első decemberem

Itt van a nyakunkon az ünnep, ígértem pár meglepit Karácsonyig, és íme!

Az első decemberem. :)))

Teljesen jellemző kép, a kis husi arcomba tolom a mikuláscsomagot. :D 

Annyit megígérhetek, hogy lesznek még képek! ;) Régi karácsonyokról, és az idei karácsonyról is. :)

elmúlt :)

hogy tényleg mi volt, nem tudom, de elmúlt!! :)

öcsi :D

hohooo nagyon zabálni való :) sok kis családi meglepi lesz még karácsonyig, figyeljetek! :)

ma

Elhatároztam, hogy mostantól olvasni fogok. Lehetőség szerint minden nap, irodalmat, vagy ponyvát, de kell az ihlet, és a szépség az életbe. Régebben a zene volt az, ami megfelelt ennek, most valahogy kevésbé szólnak hozzám a régi dalok.

Rögtön felcsaptam tehát Karinthy A szerelmes Nap című regényét, jónak ígérkezik. Az első bekezdés első sorai így szólnak:

    "Bevallom, nem vagyok barátja a modern, elemző lélektani módszereknek - türelmetlenséget érzek, amikor alkalmazni próbálják rám, nem mintha lelki életemet tökéletesen egészségesnek gondolnám. Erről szó sincs, de egészségesnek lenni és normálisnak lenni, szerény véleményem szerint, nem jelenti ugyanazt (lehetnek betegségek, amiket környezet és korszellem fejleszt ki, de olyan általánosan, hogy éppen a környezet és a korszellem szempontjából ez a betegség számít normának).."

1927-ben írta a szerző, egy olyan korban, ami mentálisan jóval egészségesebb volt, mint a mai. Mit írna Karinthy, ha ma élne egy olyan világban, ami semmit és senkit nem tisztel, melyben már nincsenek hagyományok, és feleslegessé váltak az értékek. Az élet ki van fordulva önmagából, amik régen meg voltak becsülve (általában véve), azok manapság már szinte szégyennek számítanak. Ezt nem csak a tizenéves korosztályra értem, akik szerint a minél távolabb áll valami a józanságtól, annál jobb. Ez jellemző a középkorúakra is, és a fiatalokra egyaránt.

Szerintem nagyobb manapság a kihívás, mint a 20-as években. Abban a tekintetben, hogy ne engedjük teljes mértékben hatni a bensőnkre a korszellemet. Nem szabad elferdülni, és a belső egészséget feláldozni a konform érdekében.
Akkoriban másrészt még sok élethelyzetnek a megoldása magától értetődő volt. A mi időnk már nem tud választ adni a kérdésekre. Mindent akar az emberből és semmit nem ad, csak ürességet. Igen, azt hiszem az üresség a legjellemzőbb a kétezres évekre.

Ennyit az első bekezdésről, inkább belevetem magam a könyvbe. :)

sziasztok :)

Meg kell említenem, hogy az oldal látogatottsága átlépte az 1500-as bűvös számot, méghozzá gyors ütemben.

Ezért úgy gondoltam megosztok veletek egy kis háttér információt ezzel kapcsolatban, nagyon érdekes, pl az Oroszországi Föderációból 56-an nézték meg az oldalt. Ahoj! :D

A legkedveltebb bejegyzés a pedálos moszkvics című volt. Ha mondhatok ilyet, nekem is ez a kedvencem. :)

the war inside

szerelem, szerelem :)

orvosság

Hogy befejezzem a tegnapi bejegyzésemet, most a vigasztalásról lesz pár sor. 

Amikor kerestem képeket, és pár gondolatot a gyászról, nem volt túl sok, a halálról a szenvedésről sokkal több szó van, mint a gyászról. A sorozatok, a filmek, a dalok mind tele vannak halállal. Egy izgalmas filmet ma már nem tudnak eladni kellő mennyiségű vér nélkül. 

Vannak már médiumok, szellemek, vámpírok, de nincs gyász. Nem mutatnak sehol irányt, megbánást, bocsánatot, csak vért és szenvedést. Az egyik film arról szól, hogy soha nem szabad sírni. Legyen férfi, nő, vagy gyerek a főszereplő, kap egy géppisztolyt a hátára, és végeznie kell a gonoszokkal, (persze a történet végére egyedül marad), de ez ad majd feloldozást a fájdalmára. Ez a televízióban úgy megy minden nap, mint az esti mese.

Már több éve, hogy egy távolabbi családtagom elköltözött a Mennybe. Szomorú voltam, miért ne lettem volna az.. Olyan üzenetet hallottam akkor, amit szerintem soha nem fogok elfelejteni, egyetlen mondat:
"A felhők felett mindig süt a Nap." 
Akármilyen nagyok a felhők, akármennyire rég láttuk a napfényt utoljára, a Nap mindig ott van fent, csak várni kell amíg a felhők eloszlanak. Vagy keresni a Napot, mert mindig ott van. :)

A másik, és legfontosabb dolog, hogy viszont lehet látni azokat, akiknek előbb jött el az idejük, mint a miénk. El kell fogadni azt a szeretet ami a korábbi bejegyzésben van írva, és azt is, hogy mindent elmos Jézus vére és szenvedése, így bármikor Isten elé állhatunk, és beenged minket is a Mennybe azokhoz, akik már átélték ugyanezt.

ha fáj

Tegnap hallottam egy előadást, nagyon megfogott, a címe a Gyász volt. 

Amikor az elején meghallottam a témát és a felvezetőt, akkor arra gondoltam, hogy most kéne lemenni és bedobni pár teát, vagy SzÖRpöT:D De nem adom fel ilyen könnyen, a nehéz témákkal is meg kell küzdeni, mert érdekesek, és később még hasznát lehet venni, amikor tényleg van válás, gyász, vagy nagyon mély fájdalom az életemben. Szóval bent maradtunk, és végighallgattuk. 

Belekezdenék a közepébe. Amikor minket ilyen érzések kerítenek körbe, akkor az érzések a legnehezebbek, mert olyan súlyuk van, amit nagyon nehéz elviselni. Ilyenkor a szívünk szívesebben lenne érzéketlen, vagy leginkább nem is létezne, vagy csak egy árnyék lenne jövő nélkül. Ezzel szemben az érzéseket meg kell élni, át kell élni, hagyni kell - általában sok időt, - hogy leülepedjen, és lehetőleg letisztuljon a belsőnkből.

Két és fél hete történt a cicánkkal egy nagyobb baleset, véletlenül forró olaj ömlött rá. Vasárnap történt, tehát állatorvoshoz nem tudtuk elvinni, hétfőn már jobban nézett ki, ezért nem akartuk még annak is kitenni, hogy elvigyük, kínozza egy kicsit az állatdoki, és hazahozzuk. 

Inkább kerestünk neki egy olyan helyet, ahol átvészelheti a telet, készítettünk neki tiszta rongyokat, vizet, kaját, meg ilyesmit, és gyakran ránéztünk. Nem tudtunk vele semmi többet tenni, csak biztosítottuk arról, hogy vele vagyunk, és csak az ép bundáját simogattuk. Napokig nem evett, csak ivott, ha jó idő volt kiengedtem egy picit, aztán vissza. Így ment ez napokig, amíg nem akart magától kimenni, és nem akart már visszamenni a helyére, persze másnap már igen. Folyamatosan nyalogatta a bundáját, és főleg a sebeit. 5-6 nap múlva már evett, jött - ment, hízelgett, mint előtte. Most megfürdettem, hogy az ép bundája ne legyen olajos, és melegítse, amire most nagy szüksége van. Most látom, hogy mekkora sebei vannak, nagyon fájhatott neki. 

A fizikai sebeknek és a lelki sebeknek hasonló a természetük, általában véletlen okból keletkeznek, és folyamatosan tisztítani kell, ha úgy tetszik nyalogatni, és várni, hogy gyógyuljon. Kell hozzá a segítség, lehetőleg szakszerűen kezelni kell. Ha a baleset után azonnal elkezdtük volna nyagázni, aztán kidobjuk a hidegre, mintha minden rendben lenne, valószínűleg belehal. Mindennek hagyni kell időt, hogy lecsengjen, gyógyuljon, és az érzésekkel szembe kell nézni. 

Bármi történik is, hinni kell a jövőben, és hinni kell a Gyógyítóban, mert "Miattunk kapott sebeket, vétkeink miatt törték össze őt, Ő bűnhődött, hogy békességünk lehessen. Sebei árán gyógyultunk meg."

Úgy rémlik írtam már egy bejegyzést arról, hogy a sebek gyógyítanak, de ez egy sokkal későbbi fejezet. 

Annyit mondanék el belőle, hogy van aki korábban már minden szenvedésünket átélte, és tudja, hogy mi zajlik le bennünk. 

KONCERT

Szóval a koncert!! :D Hát az kőkemény volt, és az is, ahogy odajutottunk! :D Utazásom úgy indult, hogy hétvégén nem járt az a busz, amivel szerettem volna menni. :D Szóval kis könyörgés után Édesapa bevitt pestre, ahol vettem fel pénzt egy kettétört bankkártyáról, váltottam és irány a Déli, ahol találkoztam Gerivel, onnan irány Tatabánya, ott beszálltuk egy nagyon izgi kisbuszba 5 társunkkal. :D

A kisbusz azért volt vicces, 100km után simán leállt! :D bütykölték kb 1 órán át, és mentünk tovább, ezután fél óránként leállt, és bütykölni, vagy várni kellett.. :D 2-3 óra késéssel odaértünk Bécsbe, ahol nagyon klasszul eltévedtünk, ráadásul nem tudtunk csak egy icipicit várost nézni. Annyi biztos, hogy nagyon bájos, romantikus város.. :) Megtalálta mindenki a jegyeket, és irány a gasometer city!!!

Kis várakozás után jött a KONCERT máshogy nem tudom írni, mer a switchfoot koncertet semmi általam eddig hallott koncerttel nem tudom összehasonlítani. Annyira közvetlen a stílusa, mély a mondanivalója, és ütős a zenéje, hogy le sem tudom írni milyen érzés. :) Tavaly már voltam egy switchfoot koncerten szlovákiában, így fel tudtam készüli erre a nagy élményre, és mégsem :) Azt hiszed, hogy tudod mi következik, de annál sokkal nagyobb élmény, hogy készülni tudj rá, (kb mint a legjobb csók.. :D ) hirtelen nem tudom máshoz hasonlítani, de szerelem van, az biztos... :D A koncerten 100%ig felpörögtek, minden fáradságuk ellenére. 

Jon ismét nagyot alakított, felállt az első sorba a kordonra és ott énekelt a közönségnek, aztán simán felfeküdt a rajongókra és úgy énekelt tovább.. Ezután leugrott, hátrament, és hátulról a lépcső tetejéről énekelt! Ezután visszament a színpadra és a csapattal zúzott tovább! 

Jon fantasztikus előadó, fantasztikus énekes, és gitáros. Olyan érzelmekkel tud énekelni és előadni, akkora átéléssel, amire csak kevés, nagyon mélyen érző ember képes. 

holnap switchfoot!! :D

már csak egyet kell aludni, és itt a switchfoot konceeert!! ennél már csak az a jobb, hogy lesz bőven időm kipihenni az egészet! :D ugyanis csütörtökön megyek legközelebb dolgozni :D :D éjjáááóóó :D 

végre lesz időm kabit, meg csizmát venni, és talizni mindenkivel :)) 

nem érdekel :)

Ez ma tényleg megfordult a fejemben, egy ilyen munkanap után.. :D De persze nem leszek másnapos, az biztos! :D

benne van a boogie a lábamba :D

Kedves olvasók, ezúton szeretném közölni veletek, hogy nagyon táncolhatnékom van. Ennek érdekében, illetve ennek megfelelően el kell gondolkodnotok, hogy mikor lehetne erre sort keríteni! ;D Ezúttal is köszönöm. :D

poker

Van egy hobbym amit idő és alkalom híján elég ritkán űzök, és ez akármilyen meglepő a póker. :D Főleg a texas holdemet favorizálom, és általában elektronikusan űzöm. Erre az szokott lenni a kérdés, hogy nem uncsibb, mint a rendes póker? De, az élő dolgoknak soha nincs párja (pl. beszélgetés, zene). 

Az emlékezetemben olyan élő pókermeccsek élnek, amit nem lehet überelni, és remélem nem is fogok soha. :D A másik kérdés, hogy szoktam e nyerni, általában nagyot szakítok, de a virtuális játék nem erről szól, főleg nem amelyiket értéktelen zsetonnal játsszuk. Itt az élmény a lényeg.

A dolognak az a története, hogy volt barátom tanított meg pókerezni, legalábbis nagyjából. Nagy zsuga bubus. .:D Azt viszont nem mondanám, hogy minden emlék kellemes, ami ehhez kötődik, de azért mégis mindig van bennem egy kis nosztalgia. Szóval ő tanított meg először játszani. Az első amit megtanultam, hogy csak akkor lehet nagyot nyerni, ha nagyot kockáztatunk. De ez nem olyan vaktába kockáztatás, ez aktuális esélyek alapján történő játék. Sokkal több köze van hozzá a logikának, mint a szerencsének. Ha az elméleti oldalát nézzük, akkor jobban hasonlít a sakkra.

Ezt azért meséltem el, mert az életben is így működik. Nincs győzelem kockázat nélkül :) És bárhogy is van, meg kell tanulni játszani az életben, hogy mikor és mit érdemes kockáztatni. 

Jelenleg úgy érzem, hogy semmi veszteni valóm sincs. Akik fontosak számomra, és akiknek fontos vagyok, azokkal egymás mellett vagyunk mindentől függetlenül. Valahogy olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, hogy sokkal többet kaptam az ő személyükben / a ti személyetekben, mint ami bárkinek valaha is lehet. Azt gondolom, hogy ezek nem olyan kapcsolatok amik valaha elveszíthetőek lennének. 

Minden mással, és mindenki mással viszont úgy állok, hogy ha elvesztem, akkor nem bánkódok miatta, mert úgyis akad helyette más, vagy valaki más. :)

pénteki feeling

folytatom a korábbi bejegyzésemet, de már videókat is eszközölök hozzá. szóval megtalálta Papa a legzúzósabb szektort, a T szektort, ami a kapu mögötti rész! amikor megtudtam, hogy oda szól a jegy, akkor kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem biztos, hogy jönnöm kéne, de nem akartam cserbenhagyni őt. :)

és milyen jól tettem, hogy nem hagytam cserben, nem semmiből maradtam volna ki. :)
azért volt bőven minek örülni, és mondanom sem kell, hogy rendesen szurkoltunk egyszer majd nem beestem a sorok közé, de Papa elkapott.. :$ :D

erről eszembe jutott, amikor legutóbb voltam kint meccsen, Debrecen - Szófia meccs volt, BL selejtező, ugyanígy a puskásba, és természetesen akkor is mi nyertünk :) nagyon nagy storya van, úgy kezdődött, hogy van egy jó barátom, murphyke, akinek van egy barátnője, akinek a bátyja rendőrszázados, és ők tartották a rendet. a százados pasi bevitt minket rendőrkocsival a stadionig, ott pedig felmentünk a lelátóhoz, persze a hátsó bejáraton és teljesen ingyen! :D engem legalább vitt a fakabát, és nem hozott a meccsről. :D

Magyar ország - Lichtenstein 5:0

Manapság nehéz itthon bármire is büszkének lenni, mert ez a pici ország sok sebből vérzik sajnos. Ha valamire, hát a jelenlegi válogatottunkra büszkék lehetünk, legalábbis arra a csapatra, amelyik felállt most. Tudnak küzdeni ha akarnak, és bennük van az a hit, (amire minden embernek szüksége van, és az élsportban elengedhetetlen) hogy bármit el lehet érni, amit igazán szeretnénk!

Úgy nézett ki a dolog, hogy hulla fáradt és éhes voltam, de ez hamar elmúlt..
A "T", azaz tombolós szektorba szólt a jegyünk, papával.. :D Nem hazudtolták meg magukat, le sem lehetett ülni, mindenki kikelt magából, és önfeledten szurkolt. :)
Nagyon klassz élmény volt kint ordibálni a többiekkel.

A meccs nagyon jó volt, a közönség a végén annyira élvezte, hogy nem mentek el hamar, hanem hanem az utolsó 10 percben az 5. gól után felállva szurkolt mindenki.. :) sőt előrementek, hátha megfoghatják a győztesek kezét. Jó volt látni, hogy mindenki milyen büszke.. :) Nem számított, hogy milyen klub, milyen idős, semmi. :) Klassz volt a közönség is, jó volt kint lenni. :)

Egyébként annyira volt tombolós a szektorom, hogy még családok és gyerekek is voltak ott! :D

Hajrá Magyar ország!!! :)

Amúgy nem is érdekel a foci :D

köszönöm :)

Már hetek óta azon gondolkodom, hogy milyen szerencsés, mondhatni áldott vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül engem. Nagyon szeretek mindenkit, aki így figyel rám. Az életben az őszinte pillanatok a legnagyobb ajándékok, mert a többi olyan, mint a füst, csípi a szemünk és végül elszáll. És tényleg jobb, hogy elszáll.. :)

Aminek még jobban örülök, az az a gondoskodás, amit nem érdemlek meg! Egy picit sem. 

Van az verssor, a mit Dávid király írt: "Füves legelőkön terelgetsz, csendes vizekhez vezetsz engem." Nagyon ismert sorok ezek a 23. Zsoltárból vannak. 

Dávid életéről tudni kell, hogy amíg nem lett király, addig Saul, az elődje üldözte, Dávid viszont nem bántotta Sault, hanem türelmesen tűrt, és várta, hogy mi lesz ennek a vége. Szóval Dávid élete, aki pásztorból lett király habár siker story, de korántsem nevezhető zökkenőmentesnek. 

Ő mindennek ellenére írta ezt a verset, amit az utóbbi időben megértettem! Habár nehéz helyzeteken megyünk át, de ha Isten velünk van, akkor füves legelőnek, és csendes hűs vizeknek tűnik minden így sok hónappal a nehézségek után. :) 

brr

Több olyan viselkedésforma is van, amit nem tolerálok.
Hol is kezdjem..

Ez a koncert egyik legnagyobb dala volt. :)

Szóval elég legyen annyi, hogy nagyot csalódtam valakiben. Sokat beszélt és kevesebbet cselekedett.

benjamin button

Tegnap este megnéztük Richivel a Benjamin Button különös életét, mondanom sem kell, hasonló kérdések mocorogtak a fejemben az utóbbi időben, de már nagyjából lecsengtek.
A film sok gondolatot felvetett bennem, amiből már csak kevésre emlékszem, de a két legfontosabb ami megmaradt, az időzítés, és hogy ne kelljen soha semmit megbánni. :)

Mindig úgy gondoltam, hogy sokkal meghatározóbb az élethelyzet a kornál, ez a filmben is hangsúlyt kapott.
Jó pár gondolat volt a halálról, arról, hogy miért félünk az öregségtől, foglalkozott az előítéletekkel, a szépséggel, az érzelmekkel.
Közvetve persze azt is felvetette, hogy rövid életünkből milyen sokat pazarlunk. Ami a legjobban tetszett az a végén volt, hogy soha nem vagy túl öreg, vagy túl fiatal ahhoz, hogy újragondold az életed, és a céljaidat. :)

be thankful

A mai nap tökéletes volt :) Itt vagyok Sarkadon, 10kor ébredtem, családi ebéd, uncsitesók, egy kör a temetőben, hogy tudjuk hova tartozunk.. :) Azután kis rendetlenkedés és fightolás amit egyszerűen csak NÜNÜKÉnek hívnak. :D

A családi ebéd közben arra gondoltam, hogy szeretnék Isten asztalához ülni, mert az mindig bőséges és örökké meg van terítve. Ezzel arra gondoltam, hogy aki Istenhez közel van, az nem jajgat mindig az adó miatt, meg amiatt, hogy milyen szar az élet valójában.

Aki Isten asztaláról eszik, az mindig örül annak ami van, és minden apróságért hálát ad. Mert nehézségek minden nap vannak, de nem mindegy, hogy fogadjuk el azokat. "Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete." Azt hiszem ez mindent magában foglal, és még annál is többet.

Ezután jött a nap fénypontja: Csíkzenekar koncert! Minden szempontból csodálatos volt, az egyik, hogy élő zene, és annak nincsen párja. A másik, hogy kiváló zenekar, annyira jók voltak az édesbús dalaik, hogy fantasztikus.. :) Nagyon megérintett, vér profik, most is a szívemig szóltak. :)

Ha kell, hadd menjen.. :)

belül..

Olyan rosszul furán érzem magam. Valaki 5 éve nem felejti el, hogy mi történt, és olyan benyomásai vannak, amelyek másnak nem, de főképp nekem nem. A szomorú valóság az, hogy sok dologra már nem is emlékszem az egészből, csak részletek ugranak be, és a történet lényege.

Régen még nem voltam azzal tisztában, hogy mennyire kell vigyázni a szavakra és az ígéretekre.

De régen se magam se mást nem vettem komolyan, régen azt hiszem nem is szerettem magam, akkor még azt sem gondoltam, hogy bárki szerethet engem egy picit. Azt hittem minden érdekkel történik.

Nem akarom magam mentegetni, mert nincs miért. Nem hangzott el, és nem történt semmi olyan amit ma ne vállalnék fel nyugodtan mindenki előtt.

Így ennyi tapasztalattal, rutinnal és évekkel később már odafigyelek arra, hogy mit mondok, és mit szeretnék. Már úgy gondolom, hogy sokan értékelnek olyan tulajdonságokat, ami mellett mások simán elmennek.

Régen úgy gondoltam, hogy ha dolgoknak mélysége van, például az érzéseknek és a gondolatoknak, az nem jó, mert az fájdalmas. Viszont ezek azok a dolgok amik valahogy többet visznek az életbe. Amitől más a hétköznap, ha valamibe, vagy valaki fájdalmába, örömébe bele tudod érezni magad.

Ez az a dolog ami mostanában kevésbé játszik nálam, mert manapság nincs időm a mély témákra és az empátiának erre a fokára. Néha hidegnek érzem magam picit, pedig nem vagyok az, csak a régi dolgokhoz képest. Már nincs az a nyomás belülről, hogy valamit tennem kell ezzel..

Most már sokkal inkább tudati szinten folynak ezek a dolgok, mert már nem játszik ilyen mértékben a belső.

Sokkal jobban szerettem a régi érzéseket, még akkoris ha fájdalmasak voltak, vagy rémisztőek, mert úgy éreztem, hogy belül nagyon élek. Természetesen most is, csak összehasonlítva érzem jobbnak a régit.

mókuspofi :D

Ma klassz napom volt.. :D Tegnap este rendesen fájt a fogam, és reggel úgy ébredtem, hogy jó kis mókuspofim kerekedett, persze csak az egyik oldalon.. :D Mondanom sem kell, hogy lassan múlt el a fájás, de bementem dolgozni, kicsit szédültem, kicsit hülye voltam.. Szerintem a fájdalomcsillapítóktól.. Az első dolgom az volt, hogy leoltottam aki már napok óta szívja a véremet, utána jófej volt..:D

Aztán rosszabb lett, mármint a fogam. Viszont megdicsérték, hogy milyen édes ki mókuspofim van, és milyen vicces mikor mosolygom, hogy csak az arcom egyik oldala mosolyog. :D Nem fogok képet feltölteni, mert annyira nem jó, sőt egyáltalán nem jó.. :D

önfegyelem

Egy annyira bohém ember, mint én, azt sem tudja, hogy mit jelent. Sajnálom, de nagyon nehezen tudok bármit is beosztani. Nem tudok senkivel közvetve beszélni. Nekem soha nem kell a kevés, nekem a minden kell.

Ahhoz viszont, hogy egy kicsi mértékben is tudjuk irányítani a körülöttünk folyó eseményeket először magamat kell kordában tartani és irányítani. Ez a szomorú valóság. Ráadásul ahhoz ravasznak kell lenni, blöffölni kell. Másokkal azt láttatni, amit látni akarnak, vagy mi akarunk, hogy lássanak.

De mielőtt valaki azt gondolná rólam, hogy kétszínű vagyok, ez nem igaz. :) Mindig egyenesnek kell lenni, kivéve a háborúban, és az érzelmek viharában, akkor ugyanis a közhely szerint mindent szabad. Már réges rég kifejtettem, hogy szerintem miért nem szentesíti a cél az eszközt. Szóval szerintem nem minden szabad.

Persze lehet arra is következtetni, hogy megvezetnék mást, pedig soha ilyet nem tennék, mert más érzései pont annyira érzések, mint az enyém.

Néha úgy érzem, hogy fizikailag képtelen vagyok arra, hogy vetítsek valakinek. Nehezen bírom ki, hogy ne mondjam meg az igazat. Lehet, hogy ezért vagyok képtelen a pasizásra? :) Lehet, de nem bánom, nekem nem megy furfangosan.

Ennek ellenére jó gyakorolni az önfegyelmet, mert az a tapasztalatom, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. :)

benne élsz

Ez most pont olyan, amit a költemény írójának szánnék. :)

paradise

Még mindig az egyik kedvenc zenekarom. Örömmel látom az új dalt, nagyon tetszik, bár még van mit fordítani rajta. :)

:)

Ezt a videót egyik legédesebb hugim küldte nekem, hogy tegyem itt közzé. :) Erről én jutottam az eszébe. Édes :)

Puszi Neki :)

politika

Nem gondoltam volna még ma reggel sem mikor felébredtem, hogy ilyen című, ill témájú bejegyzést írok, de hát a kép megihletett. :D

A képen Orbán Viktort láthatjuk, aki igen nagy tempóval már már repül a tócsa felett. :D Mondhatni felülemelkedik a problémán :D Reméljük az ország problémáin nem  ilyen sebességgel emelkedik felül.. :D

Azt tudni kell, hogy szarok a politikára, mielőtt el megyek szavazni megnézem a híreket, és ennyi.. Hogy miért szavazok, mert az a kötelesség. Ha más beleszólásom nincs, legalább ezzel éljek.

Engem annyira nem érdekelnek az események ebben a kis országban, hogy olyan adót nem is nézek, amiben adnak híreket..

A véleményemet csak a kevés, ámde negatív hír formálta.. :D

álmatlanság

nem tudok aludni.. ennek nincs oka a stresszhez, egyszerűen csak válogatom a dalokat, amik régen semmit nem jelentettek, és most sorban megszólalnak. mindegyik szól hozzám, és mesél valamit, tanít valamit. valamit, amit még mindig nem tudtam megérteni. rossz tanuló vagyok, tudom. sajnálom.

azt hiszem nem lenne szabad szomorkásnak lennem, mert nagyon sokat nyertem, csakhogy ugyanakkor rengeteget vesztettem. olyat, ami nem is volt az enyém. igen. de ami nem is volt az enyém, azt nem is veszíthetem el.. (?)

nyert a jó öreg realitás, amit úgy utálok magamban. és most nem is foglalkoztam vele.. most kivételesen.. :)

najó, leteszem a fejem, holnap rossz kedvel ébredek, sokat dolgozok, a telefonom megpróbálom távol tartani magamtól, és régi önmagam lenni. :)

még nem jutottam el oda, hogy beleképzeljem magam más helyébe, és átérezzem.. és az van, hogy nem is merem..!

szóval várom,
hogy jöjjön a szememre álom..
valami szép, valami túlvilági,
valami, ami  mindent megváltoztat,
csodálatos bohózat.

a sógornőm legutóbbi csizma kereséséről mesélt. sokat végignézett már, mire megtalálta azt, ami minden szempontból szuper volt, jó volt a sarka, a hossza, az állása, a stílusa, csak 1 probléma volt vele, az ára.
a számoknak úgy tűnik, hogy mindent eldöntő erejük van.

Gondos bocsok

Megtaláltam gyerekkorom legkedvencebb meséjét. Egyszerűen szuperédesek és mindent megoldanak, előttük nincs akadály és mindezt a szeretet erejével teszik. Ha valakinek van kazettája, vagy bármi anyaga erről, az juttassa el nekem, legyen olyan kedves, visszaadom.. ..egyszer.. :D

ááá és áááá

Nem viccelek, switchfoot koncert lesz Bécsben!!! A tény kissé mellbevágott, és hacsak nem lesz nagyon sürgős és halaszthatatlan tennivalóm, v nem haldoklom éppen, akkor ott a helyem, mert életem másik nagy élménye lenne az előző switchfoot koncert után!!

Így hát bíztatok mindenkit, hogy tartson velünk, mert garantáltan felejthetetlen lesz :)

nagyra nőtt retardáltak :D

én:

'nincs olyan csoport, ahova nagyra nőtt retardáltak járnak?'

Matake:

ha lenne én oda mennék, de sajnos nem találtam

jujj

most ugrott be h te most a 2 pasiból idéztél

xD

azt hittem a konfira most jelentkezel

én:

xDDD báááh

ne hétköznapit

Azon gondolkodtam mostanság, hogy mi a mércéje annak, hogy jó ahogy élek.. Mert ha mindent úgy tennék, ahogy nekem jól esik, akkor biztos jó lenne az élet, mert igen kényelmes lenne. De ez valahogy annyira üres és magamnak való lenne. Annyira kiábrándító, amikor valaki nem is tud mással számolni, mást figyelembe venni. Csak a saját élete, kényelme az ami irányítja a mindennapjait. Szóval hamar kizártam, bár nagyon hajlamos vagyok, hogy így álljak hozzá a kisebb kérdésekhez.

Nem mondom, hogy ki kell zárni a saját tényezőt, hogy csak másokért élni, és mindenki véleményét figyelembe kell venni, mert az sem egészséges, ha másokhoz mérjük, igazítjuk az életünket. Olyan kettősség van bennem ezzel kapcsolatban. Mármint olyan tekintetben, hogy olyan dolgokat teszek, amik a legjobban esnek nekem, csak úgy érzem, hogy ez annyira üres.. Minél inkább a magam örömét keresem, annál kevesebbet ér, és annál kevésbé tartalmas.

Hogy a tárgyra térjek, valami másra gondoltam. Nagyon érdekes dolog elevenedett fel bennem kedden. Arról hallottam egy előadást, hogy minél kevésbé űzzük a saját kedvtelésünket, és inkább figyelünk a múlhatatlan értékekre, mondjuk a kapcsolatokra, a tisztaságra, az igazságra, annál teljesebb és jobb lesz az élet.

A másik érdekes gondolat az volt, hogy nem azok a jó emberek, akik mindig tökéletes döntést hoznak, vagy a legjobban cselekednek (ez nagyon becsülendő, csak nem mindig van így), hanem azok, akik ha ballépést követnek el felállnak. Ha valaki fel tudja ismerni a hibáit, és hagyja hogy dolgozzon az életében az ami megeleveníti, visszatéríti a helyes irányba, és olyan életre sarkall ami túlmutat a gyengeségeinket. Ez már túlságosan közhelyes úgy érzem, de igaza van.
Arról sincs szó, hogy kell dobni minden kedvtelést, csak hagyni kell utat ennek az isteni erőnek, hogy az formáljon. Szóval van még mint változni. ;)

Addig van jó irányban az ember, amíg változóképes és a  háttérbe tudja szorítani a hibáit.

koncert

Vasárnap jó kis koncert volt... Hosszú volt, de érdekes, olyan járkálós. Nehéz volt egyhelyben végignézni, legalábbis számomra. Mindezzel együtt jókis üzenetek voltak. Az elején a már jól ismert magyar előadók sorakoztak fel, amit nagyon sajnálok, hogy az amaro delt nem hallottam, de a többi is jó volt. :)

A befejező dal tetszett a legjobban az egész estében. :)

Azt is meg kell említeni, hogy ismét ingyen jutottam a jegyhez, mert meghívtak.. :D

kaptam egy verset :)

Versben elmondani nehéz hogy a Hajnal mit jelent nekem,
melyet mosolyod ragyogtat az éltemen,
Egy kedves mosoly melyet érzek mindig mikor veled beszélek,
Kedvesen csendben én is elmosolyodok,egy kis fintor mi orrom alatt húzódik mikor veled beszélek.
Ha többet tehetek minden nap csak a mosolyod után keresek,
lopva egy percből mit a Hajnal nekem engedett,
már is nem olyan rosszak a mindennapok.
A Hajnal elmúlik de én megmaradok csendben örzöm titkolt mosolyom,
és magamban tudom te is rejted a tied mit neked adok.

hát ez nagyon nem semmi :) egy jóbarátomtól kaptam!! 

meg kellett örökítenem, hogy ne csak egy üzenet maradjon, bár számomra nem csak egy üzenet, hanem egy ritka kedves üzenet :)

szarni rá

mostanában elég sokszor mondom ezt, és naaagyon jóó. nem azért, mert hülye vagyok, vagyis csak egy kicsit, de amit nem lehet befolyásolni, csak aggódni miatta, akkor nem érdemes idegesíteni magunkat! egyszerűen be kell venni a "leszarom kapszulát" :) annyi klassz dolog van még az életben, amire érdemes több figyelmet fordítani ;) 

lazán

Mintha hatással lettek volna rám a korábbi elmélkedések.. :) Érdekes, bár lehet csak a hangulatom változik ilyen gyorsan. Azon kaptam magam, hogy miután elengedtem gondolatokat, érzéseket, amiket már évek óta hozok magammal, mint valami béklyót, egyszerűen optimista lettem. Ha nem görcsölünk rá valamire attól még megtörténhet velünk.

Szóval a következő projekt a berögzött szokások, gondolatsorok és álmok elengedése, mert helyet kell adni minden jó és egyben új dolognak. Nem?

Tudom, már megint feltaláltam a spanyol viaszt, de ez nem tölt el felettébb büszkeséggel, hiszen még csak kísérleti fázisban van a téma.. :D

Mindenesetre érdemes az ilyen ragaszkodást elengedni, mert habár nem érzem sokkal távolabb magamtól az érzést, de valahogy csomó remény is vegyült bele. Ennek ellenére tovább szeretném vinni a dolgot, mert látni szeretném, hogy mi lesz belőle.. :)

Úgy érzem más területen is így kéne gondolkodnom, nem aggódni, nem törni a fejem, csak elengedni, úgyis zajlanak a dolgok.

Tulajdonképpen bárhova kötök ki bárkivel megnyugtat, hogy van két kar, ami nem enged el, és nem enged messzire a céltól. Lehet, hogy csak hagynom kéne magam, és átadni ezeknek a karoknak..

+ / -

Időnként még tudok meglepetést okozni magamnak.. Ez olyan izé duma, tudom.. Néha annyira optimista vagyok, azt látom a helyzetekben, másokban, amit látni szeretnék, és elfelejtem a rosszabb oldalt. De talán így jó. Így sokkal könnyebb, mint pesszimistán semmit sem várni másoktól és az élettől.

A utóbbi időben úgy gondoltam, hogy reálisan gondolkodni, mint máshogyan. Az persze sok mindentől függ, hogy mi jön be, hogy milyen passzban vagyunk, milyen típusú emberek vagyunk..

Úgy érzem legbelül optimista vagyok, ezt viszont kevés esetben hozom előtérbe a hétköznapokban, mert sebezhetővé tenne. Legalábbis úgy gondolom..

Azért pozitívnak kell lenni, mert nem tudok ez ellen nyomós okot mondani. :)

bolondulás :)

Ha ilyenek mennének a tvben, lehet, hogy nézném. :)

álomfejtés

    Azon gondolkodtam, hogy az a legrosszabb, amit legbelül tud az ember. Nem csupán szimplán sejt, vagy gondol, hanem meggyőződéssel tud! Azért olyan nehéz, mert ez nyomja, és habár sarkallna minket, mi tudjuk, hogy olyan cselekedetek ezek, amiket ha meglépünk, minden - volt, vagy vélt - tiszteletünket elvesztenénk más szemében. Még akkor is, ha tudjuk, nagyon fontos dolog múlhatnak ezen.

    Ugyanakkor tudjuk, hogy a továbblépés az életben az egyetlen dolog, ami továbbvisz, és lendületet ad, amit előbb-utóbb el kell fogadni, és meg kell tenni.
    A belsővel azonban nem lehet ellenkezni, nem lehet vele vitázni, mert őszinte. Az őszintékkel soha nem lehet vitázni, mert habár lehet, hogy nincs igaza, de átérezzük az ő helyzetét, és tiszteljük annyira, hogy igazat adunk neki, vagy nem hajtogatjuk tovább a saját igazunkat. 

    Olyan érzés, mint a kényszerítő lelkiismeret. El mehetsz mellette, mint egy alkalmi süket, de tudod, hogy jót mond, és hogy mindig bánni fogod amikor csak eszedbe jut a mulasztás.

    Az is igaz, hogy aki nem kockáztat, nem is él igazán. De nem mindegy, hogy miért, vagy kiért kockáztatunk. És hogy mekkora esély van a nyerésre, mert ha 1% esélyünk van csak, akkor nem érdemes ilyen lépést tenni szerintem. 

    Egyik kedvenc idézetem; 

"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni..."

J. K. Rowling

    Ezeknek a gondolatok a többségét nem egy romantikus könyvből másoltam ki sajnos, hanem ilyenek lebegnek a fejemben nap, mint nap.

Bencus :)

Ma volt Bencus bemutatása, ami egyenlő egy keresztelővel kb. Szóval már majdnem nagy fiú a kis dugó :) Ooolyan éééédesss :) 

Majdnem belinkeltem egy boldogtalan szerelmes dalt :D Inkább mutatok valami cukibbat. :) Most más érzékszervé a szerep. :) A gyerekeket amúgyis mindenki szereti, Bencét meg főleg. Kis tündérmókusom.. :))

folyton viccelődnek velem :D

 most mivan?? 

 azt mondod, cuki vagyok? :)

nagyfaterék.. lazák vagyunk :)

hódító hódok

Nem tudom, hogy ki az, aki ismeri őket, haláliak. :)

Kicsit ostobák, kicsit együgyűek, nagyon viccesek, és nagyon cukik. :) Mindig ezt néztük a tesómmal, ha unatkoztunk, most valahogy eszembe jutott, gondoltam egy ilyen nap el kél egy kis móka.

napi bölcsesség 1 :D

"az élet is ilyen, szarozni kell vele"
                                          L. J.

H P 7/2

Nem, ez nem a napi pálinka fogyasztásom. :) Sajnos. :)

Szóval én is láttam végre a Harry Potter befejező részét, gondoltam, beszámolok róla amíg még emlékszem rá.

Több szempontból szoktam értékelni a filmeket, az első, hogy megérte-e a ráfordított időt, második, hogy a pénzt, és a harmadik, hogy megnézném-e újra..
Ha ezen a rostán egy film fennmarad, akkor azt mondhatom, hogy mindenkinek ajánlom, akit nem a szokásos butítás szórakoztat..

És IGEN ez a film minden szempontból megállja a helyét, sikerült überelnie az összes korábbi részt is, (az előzőt nem volt nehéz) a többit viszont annál inkább, de sikerült, mindent elsöpör a befejezése.

Én más szempontból is értékelem a filmet, mert olvastam a könyvet, és nagyon szeretem a Harry Pottert részeket, a mondanivalóját, hogy egy ilyen világban amibe az ember belekerül mekkora felelőssége van a döntéseinek, hogy ha úgy állunk másokhoz, ahogy szeretnénk hogy velünk tegyék, akkor meghálálják, a jó és a gonosz harca, az egyénekben, valamint az életben, és annyi más mondanivalót sorolhatnék még fel, de nem teszem, mindenki olvassa el, és élvezze!

Amiket különösen szeretek a könyvben, illetve a filmben, azok a karakterek, a gonosz figurákat is beleértve. Mind nagyon közel áll hozzám. Bár lehet a gonosz figurákat csak én szeretem. Nekem igazából azért jönnek be, mert érzelmet váltanak ki az emberből, ellenszenvet, vagy utálathoz közeli érzést.. Azon is mindig csodálkozom, hogy milyen körmönfontak. Gonosz figurát egyébként is nehezebb játszani, véleményem szerint, mint egy jót.. Be kell hogy valljam, - minden elfogultsággal - hogy Ralph Fiennes nagyon jót alakított most is. A szereposztás nyilván a megszokott, a film bevételéből futotta a régi szereplők gázsijára..
Meggyőző volt még Emma Watson, és Rupert Grint alakítása, bár nem színészóriások, mint a korábban említett személy, de nagyon elég jó. Nekem valahogy a felnőtt Harry már nem annyira szimpatikus, mint a kicsi, de erről most ennyit.

A történet izgalmas, magával ragadó, a képi világa megunhatatlan: csodálatos díszletek, rusztikus kastélyiskola, kosztümös filmekből ismert hangulat, nagyon eredeti, bár ebben részben egyértelműen a csatatérré változik a megszokott, biztonságos elvarázsolt kastély.
A zenéről nem tudok mit írni, mert még csak egyszer láttam, hallottam, és nem volt elég számomra, hogy véleményt alkossak róla. :)

Úgyhogy, mozira, dvdre fel! :)

ingyen cappuccino a starbucksban

Tényleg nem arról szól a bejegyzés, hogy magamat dicsérjem, mert nem sokon múlt, hogy elmenjek.

Szóval történt, hogy délután kértem egy csokis cappuccinot, és a csaj annyira magyarázta, hogy hogy készül, hogy elfelejtette elkérni a pénzt.. Én meg nagy sunyin, hát ok, akkor így jártam.. :)

Hazafelé meg elmentem a starbucks előtt és eszembe jutott, hogy egy nem fizettem ki az itókámat.. Lementem a mozgólépcsővel, merthát mégis, nem kérte a csaj a pénzt meg minden, hát irány haza.. De aztán visszafordultam, felmentem, elmondtam az egyik csajnak, hogy mi volt, és hogy nem hagy a lelkiismeret, és ki szeretném fizetni.. A csaj meg azt mondta, hogy jó fej vagyok, és a vendégük voltam! :)

Köszi starbucks :)

feeling

:)

mostaztán

Elhatároztam pár dolgot:

1. megcsinálom a jogsit! 

mert nem lehet nélküle élni, ugyanis, ha már lenne jogsim, akkor szeptembertől már dolgozhatnék Londonban. Kaptam egy ajánlatot, és csak a jogsi választ el tőle.. Bár ígyis-úgyis megcsinálnám, de inkább előbb, mint később.. :) És nem megyek le még egyszer Dabasra kivizsgálásra tömegközlekedéssel, mert nagyonnagyon sokáig tart, és kimerítő..

2. levágatom a hajam! 

észrevettem, hogy az utóbbi időben az egyharmada kihullott, ami számomra nagyon meglepő, bár más még nem vette észre, de engem sokkolt. És így már nem áll úgy a hajzat ahogy szeretném... 

Több elhatározásom nincsen, csak menekülni.. Ezek után valamelyes mértékben érthető talán.. :) 

gondoltad volna?

annak, aki még nem látta!